2010. jan. 12.

Titkos talány




Oly sokszor
nincs szó arra,
amit érzek.
Kacag és sír
bennem a Lét,
s kéjesen táncoló
szerelmes szirének
kagylóba zárt üzenetét
lükteti szívem.
Istenhez szólnék,
de nem tudok,
már nem
magányos hullám..
végtelen óceán vagyok,
s végtelen szeretet,
palackból
szellemmé
szabadult,
némán
áradó
isteni üzenet,
s emberben rejlő
titkos talány.
Hol tengerbe ér a folyó,
s folyóba a patak,
hol összeér múlt és jövő,
a hold és a nap,
férfi és a nő,
a káosz és a rend,
hol az idő,
s a gondolat
már semmit nem jelent...
elhagytak, mint
rossz szeretőt,
a szavak...
s mi megmaradt,
én nélkül
a puszta pillanat,
Isten nélkül
a Csend.



(Sofia)


15 megjegyzés:

Kék Paripa írta...

Szép.

Lívia írta...

Köszönöm, Kék Paripa.

Chiara írta...

Nagyon szép, mint ahogyan az a világ is amelyet teremtettél magad körül.
Gratulálok!

Bodzás Vendégház írta...

Köszönöm a verset.
A napot pedig küldöm:)

Lívia írta...

Chiara, nagyon köszönöm:)

Lívia írta...

Bodzazsuzsa, nagyon szívesen, és várom:)

duende írta...

jó :)

Névtelen írta...

Kedves Sofia, igazan szep a blogod, a kepek, a gondolatok es a versek!

Szeretetel gratulalok,
Kristina

Daisy írta...

Bízom benne, hogy vannak még versek! A tördelése is nagyon jó.

Lívia írta...

Duende, köszi:) Jó, hogy újra itt vagy:)

Lívia írta...

Kedves Kristina! Nagyon köszönöm és szeretettel üdvözöllek:)
Körülnéztem nálad és nagyon-nagyon tetszenek a rajzaid! Úgyhogy látogatlak rendszeresen:)

Lívia írta...

Daisy, még egy-kettő akad:) De például van olyan versem, amihez el nem tudom képzelni, milyen fotó passzolna:)És köszönöm:)

Névtelen írta...

Köszönöm :o) Sofia, hat en is igy teszek Nalad :o)

Kristina

Pamlerva írta...

Hihetetlen könnyedség árad versedből...erről a fotóról beszéltél.Nagyon jól sikerült.

Lívia írta...

Köszönöm Phaedra. Igen ezt a fotót készítettem szilveszter éjszakáján, és én is csodálkoztam, hogy így sikerült, még soha nem fotóztam éjjel, azt sem tudom, hogy kell. De szeretném megtanulni.