2010. ápr. 20.

A lelkes kertész



Nagyon szorgalmas vagyok. Tegnap füvet nyírtam, gazoltam, ma elkezdtem szépíteni a teraszt. Beültettem néhány kaspót, szedtem a dombon csalánt és készítek csalános permetezőt a futórózsámra, mert nagyon tetves. És persze a teához is fogy, de van bőven. Vettem virágmagokat is, ebben az évben már kísérletezni is fogok velük. Eddig nem mertem belevágni. Aminek a legjobban örülök, az a kék hajnalka, amit azokra a kerítésekre futtatok, amelyek sok délelőtti napot kapnak. Még néhány növényt kell vennem a sziklakertbe és ebben az évben szeretném egy kicsit rendbe tenni a hátsó kertet is, ami a bodzától kicsit árnyékosabb. Hostákat , kerti tollbugát, ilyesmiket szeretnék ültetni. És ide kerül majd a gyönyörű kő madáritatóm is. Ha megtalálom. De meg fogom.














2010. ápr. 18.

Kajuk Gyula: Holdfia sámán és a Hegyek Úrnője



Ma délután olvasgatni támadt kedvem, és eszembe jutott ez a könyvecske, amit egyszer-kétszer már kiolvastam néhány hónapja. Nem áll szándékomban elemezni, ha rajtam múlna, az iskolákban is betiltanám a verselemzést. Ahogy a versekre, úgy magára a költészetre, a könyvekre is meg kell érni. Annyit azért elárulok róla, amennyit Kajuk Gyula is leír a könyv elején: " Holdfia isteni sugallatra elindul a Felső Világba, hogy kiálljon bizonyos próbatételeket és az ősi tudás birtokosa lehessen."

Hát, nem erről szól az egész élet? Valamiféle belső sugallatra keresővé válunk. És az út bizony csapdákkal és próbatételekkel teli félelmetes, ugyanakkor varázslatos utazás. Mert közben találkozunk sárkányokkal, kígyókkal, gonosz mostohával, de ránk találnak a tündérek, angyalok, a hercegek és hercegnők és jóságos öregasszonyok is. Néha békákat csókolgatunk, akik egy időre királyfivá változnak, máskor pedig bennünket ébresztgetnek csókjaikkal a szép hercegek. Néha-néha kiérünk egy tisztásra, és azt gondoljuk, megérkeztünk. De azután...megindul a föld, tüzet okád a vulkán, hogy figyelmeztessen bennünket, irányt vétettünk. Megállít bennünket a világ. Ahogy egy jó vers, vagy könyv és bármi, amiben gyönyörködni tudunk. És jobban tesszük, ha magunktól állunk meg és keressük a szépet és jót, ami belülről gazdagít bennünket. Több mese kell és kevesebb politika. Több misztérium és kevesebb logika.

Ez a könyv is a keresésről szól a mese, a misztika és a szimbólumok nyelvén. Gyönyörű nyelven. Kedvenc soraimból:


kék őszben kék párapaplan
hajnal van vagy alkonyatban
várok itt? rég nem tudom

kék égen a hold is kékül
jégkékre fagyott meg végül
a színezüst korong

kék hajnalban, alkonyatban
Holdfia korai fagyban
fekete fák között bolyong

ezüst háló állja útját,
nem leli a lélek kútját
hol nyugalmat lelni kék...

kék csillagok arra várnak
pászmáit sok holdsugárnak
kötéllé fonja az ég.






De legjobban a könyv utolsó mondata tetszik. Ez a mondat tulajdonképpen egy kérdés. Egy olyan őszinte és mélyről fakadó kérdés, amely szinte már fohász. Erre a kérdésre ősidők óta van válasz. Elsőként talán Jézus adta, majd néhány misztikus, költő, művész és egyszerű emberek is, akik szintén megtalálták a választ. De a legtöbben nem hisznek nekik. Még csak azt sem, hogy hol keressék. És hát, a játék korántsem lenne ennyire izgalmas, ha tanulható lenne. A tudás védi önmagát és azt is, aki nem áll rá készen. Meg kell fejteni. Nem szabad félnünk a sárkányoktól.

A könyv elolvasása után szinte odavágytam az író vidéki házának padlásszobájába, éreztem a közelgő eső szagát és láttam a pókhálós boros palackot is a néhány ujjnyi borral. Köszönöm az élményt, Trendo! Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam kék őszt fotózni.







.....és egy kis wellness, boszorkányoknak




Szeretem a természetes anyagokat, a konyhában és a fürdőszobában is. Nincsenek krémeim, tulajdonképpen minden, ami a fürdőszobámban található, itt van a képeken, a fogmosó felszerelést, egy körömkefét és egy szivacsot kivéve. Bőrradírt tengeri sóból és olivaolajból készítek, az arcomat pedig soha életemben nem érte még se szappan, se tusfürdő. Csak egy kis olaj néha és a sószappan. Tusfürdő helyett pedig leginkább a természetes szappanokat részesítem előnyben, mint például Chiara kecsketejes szappanjait. Gyönyörűek és hihetetlen szép lesz tőlük a bőr. Amit még nagyon-nagyon szeretek, az a szauna, ami szintén csodát tesz a bőrrel, az immunrendszerről nem is beszélve. Amikor nincs időm - vagy kedvem szaunázni menni, akkor általában sikerül magam rávenni a váltott, hideg-meleg vizes zuhanyra, ami után szinte újjászületek, bár nem kis bátorság kell hozzá. Szaunából kijőve könnyebb a hóba vetni magam, mint saját kezűleg jéghideg vizet irányítani a testre. És nagy kedvencem: a mezítláb kavicson járkálás, ami Duna-part hiányában egy kertben is megvalósítható, és a létező legjobb akupunktúra. Belülről pedig: sok-sok tiszta víz, gyümölcs és zöldség, gyógyteák, tavaszi csalántea-kúra. És csend. És akinek kedve van, sportoljon. Az sem árthat.












Himalája sószappan.





Ez itt szerény szappan gyűjteményem. Nem nagyon gyűlnek, mert használom őket. Van mindenféle: citromfüves, levendulás, kamillás....de legjobban a kecsketejes szappanokat szeretem. A fürdővizembe pedig hol ezt, hol azt pakolok. Előfordult, hogy teleszórtam rózsaszirmokkal, levendula virággal, és havonta legalább egyszer tengeri sót öntök a vízbe, jó egy kilót. Sőt, ha lennének kecskéim, biztosan tejet is öntenék a fürdővizembe. Télen szeretek inkább a kádban elnyúlni, és ilyenkor illóolajakat is használok. Mikor melyikhez van kedvem. És sok-sok gyertyát. És zenét.



Reggeli - fényben















Kis kerti séta