2010. jan. 16.

Csak vagyok




Csak vagyok.
Már nem
gondolok rád,
sem ködbe múlt
napokra.
Csak vagyok,
mint folyóban
a víz,
s erdőben a fák..
hallgatok..
s ajkamról csípős
gyömbér íz
csöppen
az elsárgult
lapokra.
Csak vagyok.
Álomtalan
éjszakákon már
nem emlékezem.
Csak vagyok...
vágytalan,
mint ölemben
e csorba csésze,
és sárga lapokon
elmúló szerelem.



(Sofia)



12 megjegyzés:

kristina feles írta...

...o Sofia milyen szomorú ez a vers :o. de szeretem a hangulatát.
Szeretettel gratulálok, Kristina

Sofia írta...

Köszönöm, Kristina:)

Kék Paripa írta...

Bizony szép ez is. Ahogy az egész oldalad.

Judith írta...

Ez is gyonyoru vers. Azon gondolkodom, ha ilyen szepen tudsz irni a szerelem nelkuli letrol, milyen fantasztikusan irhatsz az ellenteterol. Kivanom, hogy hamarosan ilyeneket is olvashassunk!
Nagyon szep hetveget!

Sofia írta...

Kék Paripa, köszönöm:)

Sofia írta...

:)))) Judith, van egy rövid versem, ami válasz lehet arra, amit írtál. Majd felteszem (talán).
Neked is szép hétvégét - már arra, ami hátra van:)

Felhőlány írta...

Most még a zene is szomorú, ami szól... Hihetetlen mélység van a verseidben, nagyon tetszenek! Akár szomorú, akár vidám... Kívánom, hogy azért az utóbbi legyen a meghatározóbb! Szép estét Neked! :)

Judith írta...

Remelem felteszed majd, varni fogom!

Frida írta...

Változatlanul szépek a verseid.ez most szomorú is meg végtelen megnyugvás árad belőle.

Sofia írta...

Judith, OK:)


Kedves Frida, köszönöm:)Végtelen megnyugvás? Ebben van valami:)

Eva írta...

Jó, az ilyen versekért idejönni.Én éppen az ilyen hangulatúakat szeretem.

Sofia írta...

Köszönöm, Éva.