A nagy Titok

"Egy cél állott Sziddhárta előtt, egyetlenegy, hogy megüresedjen, megszabaduljon szomjúságától, minden kívánságtól, álomtól és szenvedéstől. Elhaljon saját énjétől, többé ne Én legyen, kiüresedett szívvel nyugalmat találjon, nyitva álljon önmagától eltávolodó gondolatokkal a csodának, igen, ez volt a célja. Ha már legyőzött minden Ént, ha szívében minden szenvedély és minden ösztön elhallgatott, akkor a legvégső is felébredhet, lényének legbelseje, amely nem Én, hanem a nagy Titok."


Hermann Hesse

" - Te is észrevetted - kérdezte egyszer Sziddhárta -, te is megtanultad a folyótól azt a titkot, hogy az idő nem létezik?
Vászudéva arca mosolyogva felragyogott.
- Igen, Sziddhárta - bólintott -, azt hiszem, arra gondolsz, hogy a folyó egyszerre van ott mindenütt, eredeténél és torkolatánál, a tengerben, fenn a hegyeken, egyszerre mindenütt, s hogy számára csak a jelen létezik, nem ismeri sem a múlt árnyékát, sem a jövő árnyékát. Erre gondolsz?
- Erre - mondta Sziddhárta. - És amikor ezt megtanultam, végigtekintettem az életemen, folyó volt az is, és Sziddhártát, a kisfiút, meg Sziddhártát a felnőtt férfit, meg Sziddhártát az aggastyánt mind megnnyi árnyék választotta csak el egymástól, valóságos válaszfal nem volt közöttük. Még Sziddhárta korábbi születései sem enyésztek el a múltban, s halála, a Bráhmához való visszatérése sem pihen a jövőben. Semmi sem volt, és semmi sem lesz majd, minden van, mindennek van jelenléte."

Hermann Hesse

"Mindenkinek csak egyetlen megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel, töretlenül éljük végig."


Hermann Hesse