Ők Milli és Molli, Szepi, a főmacska kiscicái. Nekik nem találtam gazdát, így maradnak velem. Egészen 4 évvel ezelőttig komoly macskafóbiám volt. Sikítófrászt kaptam, ha hozzámért egy, ha valahová bementem ahol macska volt, közöltem: vagy ő, vagy én. Most......meg sem tudnék lenni nélkülük, imádom őket! 5 cicám van, de több nem lesz, műtétre készülünk Szepivel, és később a kicsikkel is. Már csak a varrótűfóbiám maradt meg, de azzal remekül együtt tudok élni, amíg varrónők élnek a világon.
5 megjegyzés:
De édesek! :)
Rég volt nálunk kismacska...
Most már nem adok:)
Hogy sikerült leküzdened a fóbiádat, és megszeretned a cicákat. Elég szokatlan dolog. :) Én imádom őket.
Az első mondat végén kérdőjel állna, bocsi. :)
Szia Fauna:)Nem küzdöttem vele, az elmúlt években sok mindenen mentem keresztül és egyszerűen megláttam a fóbiámat, mint gyerekkorban rögzült mintát. Elmúlt magától:) és azóta én is imádom őket:)
Megjegyzés küldése