2009. máj. 22.

Milli, Molli és a macskafóbiám




Ők Milli és Molli, Szepi, a főmacska kiscicái. Nekik nem találtam gazdát, így maradnak velem. Egészen 4 évvel ezelőttig komoly macskafóbiám volt. Sikítófrászt kaptam, ha hozzámért egy, ha valahová bementem ahol macska volt, közöltem: vagy ő, vagy én. Most......meg sem tudnék lenni nélkülük, imádom őket! 5 cicám van, de több nem lesz, műtétre készülünk Szepivel, és később a kicsikkel is. Már csak a varrótűfóbiám maradt meg, de azzal remekül együtt tudok élni, amíg varrónők élnek a világon.

5 megjegyzés:

duende írta...

De édesek! :)

Rég volt nálunk kismacska...

Sofia írta...

Most már nem adok:)

Fauna írta...

Hogy sikerült leküzdened a fóbiádat, és megszeretned a cicákat. Elég szokatlan dolog. :) Én imádom őket.

Fauna írta...

Az első mondat végén kérdőjel állna, bocsi. :)

Sofia írta...

Szia Fauna:)Nem küzdöttem vele, az elmúlt években sok mindenen mentem keresztül és egyszerűen megláttam a fóbiámat, mint gyerekkorban rögzült mintát. Elmúlt magától:) és azóta én is imádom őket:)