2009. máj. 26.

Kertfilozófia, avagy az életbarát kert




Nehéz úgy kertet tervezni, hogy az ember nem csak a macskákat szereti, hanem a madarakat is. Nem csak a növényeket , virágokat, hanem a kutyákat is. A vakondokról nem is beszélve. Még ha nem is rajongok értük, de képtelen vagyok pusztítani őket. Így tökélyre fejlesztem a fűpótlás technikáját, és nem véletlenül nem használom a gyep kifejezést. Az nálam sosem lesz. Egy buja, árnyas, fákkal, cserjékkel, virágokkal teli kert az álmom, ahol boldogan repkednek a pillangók, mászkálnak a csigák, heverésznek a macskák, és a rózsán lévő tetveket nem biológiai méreg pusztítja, hanem mondjuk katicabogarak, ha még valaki emlékszik rájuk. Szeretem a természetes környezetet és a természetes anyagokat is. A követ, a fát és próbálok egyre kevesebb műanyagot vásárolni. Ebben az évben már komposztálóm is van, nagyon szeretem, azóta felére csökkent a szemét és jövő évben már komposztot sem kell vennem. Hát, így alakulgat majd a kertem, szép lassan, mivel nem kicsi és én sem vagyok profi. De az leszek:)



"A természetben hol a hasznos, hol a kártékony lények kerekednek felül. Hagyjuk békén őket - akkor az egyik felfalja a másikat."
Goethe


3 megjegyzés:

duende írta...

Egyre szebbek a fotóid! :)

És én is pont ilyen kertre vágyom. Pont ilyenre. Bujárra és teljesre. Mediterrán-kert... sok kővel, sok virággal, bokorral, fával, és állatkával. Ja, a tenger?!
Az is lenne...

Sofia írta...

Azért a Duna se kutya:) Nem??
Mindig arról álmodoztam, hogy víz mellett fogok élni. Azt is meg kellett volna álmodnom, hogy nem folyik, és messze van?:)

duende írta...

Nem, nem kutya. Szép.

De én tengerre vágyom...