2009. máj. 21.

......az, aminek nincs neve



"......Hallgatok, mint ahogy hallgat az ég, s ahogy a hegy, a tenger, a csillagok, s a kövek, ahogy hallgat minden, amiben van tudás. Mert van egy törvény - ki hozta? Nem tudom. A törvény: nem kimondani. Nem elválasztani az igent a nemtől. Nem elnevezni. Soha nem kimondani. Nehéz. Tudni, és sohasem kimondani. Olyan nehéz, hogy azt hiszem, e súlytól oly nehezek a kövek, s úgy éget e tudás, hogy azt hiszem, e tűztől izzanak a napok. Hogy mi az, ami van, s hogyan, kimondani még az isteneknek is tilos. A nagy kísértés: mondani. Így csábítják el a névtelen hatalmak azt, akiben nincs meg a kövek súlya, s a napok tüze. Aki hallgat, az örök. Aki szól, elveszett. Így lesznek a lezuhant istenekből emberek, s így lehetnek hallgató emberekből istenek. Nem kimondani, nem elnevezni, nem, soha nem megsérteni e világ szűzi fátyollal takart, rejtőző titkait. Maradjon így, titok. Úgy, ahogy rejtve van. És aminek rejtve is kell maradnia, mert csak így, a titkok mélységével igaz, szép és nagyszerű, csak így öröm, mosoly és végtelen. Maradjon költészet, álom, jóslat, sejtelem.
Maradjon az, aminek nincs neve."

Hamvas Béla


8 megjegyzés:

duende írta...

:)

Azért kimondom: igaz. Még ha szó is, minden szava igaz. :)

Gyönyörű a rózsa! És sejtelmes a kőfal és az árnyékok... :)

Sofia írta...

Igen:) Igaz:)

És egyre inkább élvezem a fotózást!!:)

duende írta...

:))) Bele lehet szeretni... :))

Sofia írta...

Már sok szerelmem van:)

duende írta...

:))

Raindrop írta...

Varázslatos az a fal a sugárzó napsütéssel! Csodálatos képek!

Sofia írta...

Köszönöm:) Nagyon élvezem, de teljesen ösztönösen fotózok. Ma tudtam meg pl. hogy van vaku a gépemen. Néhány hónapja vettem, és még soha nem fotóztam előtte. És a legjobban az alkonyt és a hajnalt szeretem. Talán nem is a technika számít, hanem, hogy megérzed-e a pillanatot:)

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.