2009. máj. 20.

Haiku - a pillanat költészete -




"Fordulj a fenyőhöz, ha többet akarsz tudni a fenyőről, és menj a bambuszhoz, ha a bambuszról akarsz tanulni. Eközben el kell hagynod önző magadba feledkezésedet, különben csak ráerőszakolod magad a vers tárgyára, és nem tanulsz tőle. A vers akkor születik magától, ha te és a tárgy eggyé váltok, és ha elég mélyen belemerülsz a tárgyba ahhoz, hogy megláss benne egyfajta rejtett derengést. Akármennyire ékesszóló legyen is a versed, ha az érzés, amelyből fakad, nem természetes - vagyis te és a tárgy különállóak vagytok - akkor költészeted nem valódi, csupán sajátos utánzat. Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt, amit ők is kutattak"

Macuo Basó - a haiku nagymestere







Néhány haikum:
Szuszogó macska
puhán fekszik a kövön.
Vajon álmodik?







Mézédes illat
lengi be lágyan a kert
minden zeg-zugát.


Állj meg, jó vándor,
nincsen hová tartani.
Az út sosem volt.


Széllel érkezik
és a széllel száll tova
minden szerelem.


A lemenő nap
sugaraiban fürdik
az öreg Duna.


Tarka pillangók
örömtáncot repkednek
szerelmesüknek.


Nyári éjszaka.
Csillagtakaró alatt
bársonycsend honol.




2 megjegyzés:

duende írta...

:) nagyon szépek.
A képek is, a haikuk is! :)

Sofia írta...

Köszönöm:)