Lina, avagy a portréfotózás és a sport kezdete

Ő Lina, a lányom. Ami most nem látszik rajta egy cseppet sem, éppen egy szakítást követően lábadozik nálam. Ugyanis néhány hónapra hazaköltözött egy öt éves kapcsolat után. Már most remekül szórakozunk. Azzal kezdte, hogy a fél ruhatáramat kiselejtezte, hogy egyrészt legyen helye az ő ruháinak, másrészt nem ártana felújítanom az enyémet. Arról ő fog gondoskodni, hogy ne virágra, kaspókra és abroszokra költsem ezután a pénzt. És ma már jógáztunk , holnaptól futunk is - na, erre még nem vennék mérget - szóval kölcsönösen segítjük egymást. Én mozgok, ő pedig lelkileg jön rendbe. Szereti a fotóimat, és megkért, hogy csináljak róla néhány képet. Ma nem nagyon akartam, mert a fények sem voltak jók, és annyi ideje nem volt, hogy lemenjünk a Dunára egy jó helyszínt keresni, arról nem is beszélve, hogy embert még nem fotóztam, de ragaszkodott hozzá, hogy most rögtön. Ahhoz képest nem is lettek rosszak a képek, nagyon örült és szerintem ezután folyamatosan őt kell majd fotóznom, ami persze nem baj, mert egészen kedvet kaptam hozzá, és közben őrült ötleteim születtek a következő fotózást illetően. Úgyhogy lehet, hogy találkoztok még vele.