Dézsakert

A ház bejárata mellé két oldalra, és a teraszra is dézsakertet tervezek. Régen, Olaszországban mindig elbűvöltek a kisebb-nagyobb cserepekben, a fal mellett és a lépcsőkön sorakozó csodaszép növények és virágok. Egyelőre gyűjtögetem a cserepeket, dézsákat, ami nem könnyű, mert nagyon drágák. Van néhány leanderem, rozmaringom és szeretnék még levendulát is és néhány ideillő évelőt. Olyan növényeket kell keresnem, amiket teleltetni is tudok, szeretik a napot, a teraszra árnyék kedvelőt, és talán egy-két dézsás örökzöldem is lesz. A rácson futó rózsa viszont nem igazán vált be, vagy csak én nem tudom kezelni. Még próbálkozom vele.

A leander igazi mediterrán hangulatot varázsol a ház köré. Nagyon szeretem. Kicsit elcsúsztam a sok rózsaszín irányába, most egy sárgára vágyom, és talán fehér levendulát ültetek majd cserépbe mellé, és még több rozmaringot. Az egynyáriakat nem igazán kedvelem, bár a petúniám isteni illatot áraszt, de csak úgy nyeli a vizet. Ha kimarad egy öntözés, nagyon csúnya tud lenni. Az ampolnás mézvirágaim már mind tönkrementek, hiába locsoltam és tápoldatoztam őket rendszeresen. Szóval, tanulok folyamatosan és keresgélem azokat a növéyeket, amelyek idevágynak éppen az én kertembe.

Ez itt a dédelgetett murvafürtöm (bougainvillea). Trópusi kúszónövény, amit a sparban vettem kis cserépben, és mire hazaértem vele, minden levele és szirma lehullott, csak egy csupasz száracska állt ki a földből. Azért átültettem , nevelgettem, és ez lett belőle. Jövőre talán már hatalmas virágözönbe borítja a bejárat melletti faoszlopot. Persze, ez is rózsaszín.

"Nincs tökéletes virág, mert minden virág tökéletes."

Az utolsó szamuráj c. film