2009. júl. 17.

Elmén innen, elmén túl.....




Csodaszép a reggel. Sokszor fel sem öltözöm, csak köntösben kimegyek a kertbe és mezítláb járkálok a harmatos füvön. Mindig vár valami újdonság. A hortenziám új virágot hoz, az öreg kőfalon fiatal páfrány üdvözöl, eddig még sosem láttam itt. És a falon a csigák........fogalmam sincs mit csinálnak. A vadszőlő erőre kapott a sok esőtől és a tavasszal ültetett rózsabokrok is szemmel láthatóan egyre inkább otthon érzik magukat a kertben. Minden olyan békés, életteli, és ragyogó. Enni adok a macskáknak és Manónak, a konyhából pedig már érzem a frissen főzött kávé illatát. Bárcsak megoszthatnám ezt a békét bárkivel, aki éppen szenved, vagy csak szomorú, de tudom, egyszer mindenki megleli, aki nem áll ellen fájdalmainak, nehézségeinek, szenvedélyeinek. A lélek a megélt fájdalmaktól és örömöktől mélyül, válik határtalanná, de ez a tisztulás katarzisokkal teli, és senki nem értheti meg rajtad kívül. Sok-sok emberrel történik ma ez. Ahogy nő a belső tér, egyre inkább fulladozunk. Hogy mitől? A korlátoktól, az általános igazságoktól, dobozoktól, címkéktől, ítéletektől, dogmáktól, és szép lassan már a szavaktól is. Ami az egyik embernek biztonság, abba a másik már belefullad. Aki meglátja a szavak ürességét és a szavakon túli valóságot, az őrülettel játszik. Ami az egyik embernek betegség, a másiknak kapu az ismeretlen, a valódi lényegünk felé. Hogy is érthetné az egyik ember a másikat? Az elme - az ész - sosem értheti meg az elmén túlit, a tudomány sosem találhatja meg az Igazságot. Az Igazság talál ránk, ha elérhetőek vagyunk, üresek, ha rezgésünk megegyezik a mindenség rezgéseivel. Ha már készen állunk rá. Ha megéljük, azt ami van. Ha jelen vagyunk. Itt és most. Ez a tudat evolúciója. A tiszta tudat születése. Az elmén túlra az elmén keresztül vezet az út. Csak akkor válhatunk vágytalanná, ha megéljük vágyainkat, ha bátran és szenvedéllyel követjük belső késztetéseinket miközben záporoznak ránk az ítéletek, az ezoterikus okosságok, amire persze sok embernek nagy szüksége van, de neked már inkább akadály és csapda. A Mester ott van benned. Engedd megszületni. Kövesd a szíved. És ha bolondnak néznek, csak mosolyogj. Ez a legnagyobb jele annak, hogy jó úton jársz. Persze, rossz út nincs is:)















Nincsenek megjegyzések: