2009. júl. 4.

A felkelő nap kertje


Talán már írtam, hogy szeretek korán kelni. A hajnali és a reggeli fények egészen varázslatosak, legalább annyira, mint az alkonyaté. Elbűvölnek a fénysugarak, ahogy ébresztik fel a kertet, a virágokat, végigsimogatnak minden egyes fűszálat és bebújnak a ház falának legapróbb repedéseibe is. A sötétséget is szeretem, hiszen nélküle fény sem lenne. Az árnyékok is gyönyörűek, csak sajátjainkkal nehéz szembenéznünk. A természet tükör. A Mesterem. Persze a macskáim után.








"Milyen furcsa, hogy a világ, így emberek nélkül olyan csöndes, és olyan békés, és olyan szép. Csak éppen az ember nem akar békében élni, nem akarja a csendet, és elfut a széptől.
Milyen különös is az ember!"

Wass Albert




"Szívünknek mégis a béke, a nyugalom, és a jól művelt föld a legkedvesebb."

Gyűrűk ura c. film




.......és a barátok




Díjat kaptam Raindroptól, amit ezúton nagyon szépen köszönök! Továbbküldöm minden kedves olvasómnak és természetesen a feladónak:)





4 megjegyzés:

Scofield írta...

hogy te milyen szerencsés vagy:)

Sofia írta...

A macskák miatt?:))

Scofield írta...

:)))) macska axióma: mindenhol terem macska, ahol jó emberek élnek.

Sofia írta...

:)))