2010. aug. 30.

Egy újabb finom vacsora



Hoztam nektek ismét egy jó receptet, ezúttal a Duna Tv oldaláról. Tészta nálunk minden mennyiségben jöhet, de húst ritkán eszünk, szinte csak akkor, ha egy általunk nagyon szeretett étel hozzávalója, mint például a töltött paprika, vagy káposzta, vagy a tegnapi spenótos gnocchi csirkével, ami jó darabig hetente elkészül majd. És az örök kedvenc, a lasagne, amit vasárnap készítettem. Maradt egy kis darált hús és körülnéztem mit is készíthetnék. Amúgy is kedvem támadt főzőcskézni. Hűvös van, az eső csendesen szemerkél, a lehető legtökéletesebb idő a tűzhely és kellemes zene mellett kavargatni valami istenien illatozó ételt. Eszembe jutott, hogy még soha nem csináltam húsgombócot paradicsomszószban, és rátaláltam erre a receptre. Hát, mit mondjak, ez is bejött. Nagyon finom! Íme a recept:

Nápolyi húsgombócok paradicsommártásban pennével
Polpettine con penne

Hozzávalók (4 főre)

60 dkg darált hús
60 dkg hámozott paradicsom konzerv
olívaolaj
4 gerezd fokhagyma
1 db tojás sárgája
1 fej vöröshagyma
petrezselyem
10 dkg kolozsvári szalonna
40 dkg penne
parmezán sajt
só, bors,
1 csip. római kömény


Elkeverjük a darált sertéshúst a tojás sárgájával, sóval, borssal, 2 gerezd fokhagymával és római köménnyel ízesítjük, majd golyókat formálunk a masszából. A húsgombócokat megpirítjuk egy serpenyőben, majd félretesszük. Ugyanebbe a serpenyőbe olívaolajat teszünk, megpirítjuk benne a felkockázott hagymát, kolozsvári szalonnát és a maradék apróra vágott fokhagymát.. Ezután hozzáadjuk az átpasszírozott paradicsomot és felforraljuk. A mártásba visszarakjuk a húsgombócokat és fedő alatt, közepes lángon megpároljuk. Végül petrezselyemmel, borssal, kevés parmezán sajttal ízesítjük és hozzáadjuk a kifőtt tésztát. Még egy percig fedő alatt pároljuk, majd tálaljuk. Mehet bele még bazsalikom és egy kis chili is.

Nem volt itthon ma petrezselymem, és nem csak egy csipet római köményt tettem a húsba, szerintem jóval többet, pedig csak 2 főre főztem. És tökéletes lett. Ajánlom szeretettel.






2010. aug. 29.

Délutáni kávé és a spenótos gnocchi


A spenótos gnocchi csirkével Felhőlány zseniális receptje. Nagyon-nagyon finom, elég gyakran fogom készíteni. Késői vacsora lett belőle mivel Manót este állatorvoshoz kellett vinnünk nyílt sebbel a lábán. Amilyen csendes volt a délután, olyan izgalmasan telt az este. A gnocchit próbáljátok ki!

























2010. aug. 24.

A lépcsőn ülő bolond




A Holdat bámulom,
s a pillanattól részegen
már azt sem tudom
melyikünk vagyok én.
A lépcsőn ülő bolond
vagy a Hold az
égbolt közepén?
Félelmeim hulló
csillagként
tűnnek el örökre,
s én hűst adó
nyári záporként
hullok le a földre.




Sofia (2006)



2010. aug. 22.

Meditáció




Hajnali meditáció a vén
cseresznyefa alatt




A hajnallal ébredtem
s harmatos fűtengeren
mezítláb lépkedtem
a titkokkal teli kerten át,
önmagam felé.



Sofia











Ébredés





























2010. aug. 21.

A régi ruha és a flamenco



Ezt a ruhát 18 éve vettem Olaszországban, és háromszor volt rajtam. Majd kihíztam rendesen. És ma kicsit bő is rám, hála a napi egy óra jógának. És hogy miért vettem elő egyáltalán? Mondtam már, hogy imádok táncolni? Az, hogy tudnék, az túlzás. Jártam hastáncolni, de sokkal jobban szerettem a szabad táncokat a masszázs tanfolyamokon (Ma-uri) ahol belülről jött minden mozdulat és a zenével eggyéválva zokogásig és extázisig táncoltunk. A tánc, a zene, az érintés, a legősibb gyógymódok és mindhárom különleges helyet foglal el életemben. De az én táncom nem a hastánc, hanem egy olyan tánc, ami után régóta vágyakozom, és ez a flamenco. Tűz, szenvedély, fájdalom, szerelem, nőiesség, keménység, lágyság , erő, minden benne van, eltáncolhatom az életem újra és újra, ahányszor csak akarom. Mindig visszatartott, hogy a tanfolyamokra eléggé nehézkesen tudnék innen bejárni, így gondoltam egy nagyot, és úgy döntöttem idehozom városunkba a flamencot. Már régóta kinéztem magamnak Barsy Laura táncművészt, akit fel is hívtam, nagyon kedves volt, és már szervezem is a tanfolyamot. Ha többet akartok tudni erről a csodálatos táncról, nézzétek meg a honlapját és olvassátok el mit mesél Laura a flamencoról. Szóval nézegettem a ruhatáramat és eszembe jutott ez a ruha. Elképzeltem, hogy rávarrok (nem én) néhány piros fodrot, veszek egy piros flamenco cipőt....és már a színpadon is láttam magam. És ha a képzelet egyszer beindul....Einstein szerint a jövőt mutatja meg. Szóval, perdüljetek ti is táncra. Bármilyenre.