2010. aug. 8.

A nagy kékség



Tegnap este lesétáltam a partra kavicsos sóderért a készülő kövirózsa-kertembe és ez a látvány fogadott. A Duna ragyogott és az ég ezerféle kékben tündökölt, és húzott magához, akár a mágnes. A figyelem eggyéválik a pillanattal, a belső csend a külsővel, az idő beleolvad a térbe. Az ég eltűnik, hiszen nem is létezik. Éppolyan illúzió, mint az elme, amely korlátaival képtelen felfogni a végtelent. Biztonságra, keretekre, ideológiákra és szabályokra van szüksége, ezért azt mondjuk, az ég van felettünk. Pedig az a végtelen, és a kék a levegő, az energia egy bizonyos sűrűségének a színe. Az elme időhöz kötött, múlt és jövő közt ugrál és mindent megtesz, hogy el ne veszítse hatalmát feletted. A felhők pedig a gondolataid, amelyek létünk során éppoly különbözőek, mint a felhők az égen. Szépek, csúnyák, építőek, rombolóak, paranoidok, mert ezeknek a kis energiacsomagocskáknak egyetlen céljuk van, hogy a forrás felé segítsenek téged. Hogy felismerd, te nem a gondolat vagy, hanem a végtelen tér, nem a sztori, hanem a vetítővászon, nem a hullám, hanem az óceán. Az energia teljességét annak hiányán keresztül tapasztalod, életünk a félelemtől mozog a szeretet felé. Nem ellentétek vannak, hanem hiányállapot, mely nem látja, hogy a lét maga a bőség, és amivel azonosul, amiben hisz, meg is teremti azt. Szavaiddal, gondolataiddal és hiteddel teremted meg a körülötted lévő valóságot. Minden energia, és ezt nem kell elhinni, sem nekem, sem Einsteinnek, ezt minden egyes ember megtapasztalhatja. Ha készen áll rá. Csak azok nem kapnak bizonyítékot, akik bizonyítékot akarnak. Az alkímia a lélekben játszódik, hogy a testtel és elmével való azonosulásból felébredj, hogy ne robotként, hipnózisban éld az életed, hanem a szellemben, életként ismerd fel magad és a többi embert. Az alkimista pedig a figyelem. Ahogy a kvantumfizikában már felfedezték a tudósok, hogy amint megfigyelünk egy objektumot, az változni kezd. A hullámból a megfigyelés által lesz részecske. Semmilyen hatásnak nem teszik ki, csak megfigyelik. Fel tudod ezt fogni? Hogy mit jelent a figyelem? A tiszta figyelem, persze, az ítélkezés- és választásmentes, tiszta figyelem, olyan mint a tiszta tükör, aminek édes mindegy, ki áll elé. Ahhoz, hogy megismerjen, nem kell tudnia, milyen jegyű vagy vallású vagy, mert nem rak téged dobozokba, nem aggat rád címkéket. Ezért nem tud, hanem lát. Látja a figyelem általi változást, és látja, hogy a változás csakis a MOSTból indulhat. A Most a kapu a tudatos és tudattalan között, és amikor kinyílik, csodálatos, de éppoly nehéz és katartikus út vár rád. Sokkal könnyebb hinni Istenben, mint önmagadba nézni, önmagadba zuhanni és felismerni, hogy minden isten. Hogy minden tudat. Hogy minden szeretet. Ahogy tisztul a tudatalatti, úgy tágul a tudat. Megváltozik az érzékelés, az észlelés, és engedned kell magad sebezhetővé, érzékennyé válni. Az Igazság - a korlátoktól mentes, tisztán áradó Energia - nemcsak néhány bölcs, szent, művész, költő, Jézus, vagy Buddha kiváltsága. Mindenkié. A tiéd is. Csak az elme(egó) tesz különbséget emberek között, csak az elme hiszi azt, hogy a többkötetes pszichólógus többet tudhat az életről, mint a kapuja előtt békésen, csendben üldögélő Juliska néni. Persze, lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem. Mindenki olyan "magasságban" éli az Igazságot, amilyen mélyre ásott önmagában. Ezért ne is próbáld megérteni a többi emebert, mert bár ugyanabban a fizikai valóságban élünk, mégis a lélek és a szellem, a lét óceánjának különböző mélységeiben és magasságaiban úszkálunk és közben bőszen keressük a vizet, mert nem látunk. Tele van a fejünk tudással, elképzelt monológok és dialógusok követik egymást, reggel még fel sem ébredsz, már csacsog a hang a fejedben. És egyszerűen nincs hely a szeretet számára. Mert az jelen van mindenütt és mindenkor. Az ember nincs jelen.












4 megjegyzés:

trendo írta...

Tanítható az az összegzés.Mély, magvas összefoglalás, egy bölcs, egyszerre ösztönös és tudatos, folyóként áramló elme nagyszerű kavicshozadéka, amit zátonyként lerak, ím elénk. Őszinte elismerésem.

boroka írta...

Jó volt kicsit elgondolkodni. Köszönöm.

Karesz írta...

Ez bizony szép volt! Mély, és egyben magasztos kinyilatkoztatás. Igazi lótuszvirág, ahogyan a hindu guruk írják le.
Ahogy azonban helyesen megjegyzed, nagyon keveseknek adatik meg, hogy idejük jusson, netán képesek legyenek a mindennapi gondoktól elvonatkoztatva, hogy eljussanak a gondolkodás, az elmélyülés eme tűhegyesen koncentrált állapotba is, amikor az elme felismeri a Lényeget. Ez maga a transz, a mély meditáció hozadéka, amikor inkább vagy energia, mint közönséges durva-test.
Elismeréssel veszem tudomásul, hogy bölcs tanítómester személyét tisztelhetem benned. Meg vagyok illetődve, ámbár az itt eddig bemutatottak, azok mind mind egyértelműen utaltak arra, hogy nem hétköznapi kincset találtunk Tenálad!
Fogadd mély hódolatomat Sensei!

Sofia írta...

Trendo, köszönöm, nagyon kedves vagy:)


Boróka, én köszönöm neked:)


Karesz, ne túlozz:)) De nagyon köszönöm! (a transznak egyébként nem sok köze van ehhez, az nem is nehéz)