2010. aug. 24.

A lépcsőn ülő bolond




A Holdat bámulom,
s a pillanattól részegen
már azt sem tudom
melyikünk vagyok én.
A lépcsőn ülő bolond
vagy a Hold az
égbolt közepén?
Félelmeim hulló
csillagként
tűnnek el örökre,
s én hűst adó
nyári záporként
hullok le a földre.




Sofia (2006)



3 megjegyzés:

m írta...

Nagyon tetszik a versed!

trendo írta...

Szép gondolat, hangulat és költői kép :)

Sofia írta...

Köszönöm nektek!:)