2010. aug. 21.

A régi ruha és a flamenco



Ezt a ruhát 18 éve vettem Olaszországban, és háromszor volt rajtam. Majd kihíztam rendesen. És ma kicsit bő is rám, hála a napi egy óra jógának. És hogy miért vettem elő egyáltalán? Mondtam már, hogy imádok táncolni? Az, hogy tudnék, az túlzás. Jártam hastáncolni, de sokkal jobban szerettem a szabad táncokat a masszázs tanfolyamokon (Ma-uri) ahol belülről jött minden mozdulat és a zenével eggyéválva zokogásig és extázisig táncoltunk. A tánc, a zene, az érintés, a legősibb gyógymódok és mindhárom különleges helyet foglal el életemben. De az én táncom nem a hastánc, hanem egy olyan tánc, ami után régóta vágyakozom, és ez a flamenco. Tűz, szenvedély, fájdalom, szerelem, nőiesség, keménység, lágyság , erő, minden benne van, eltáncolhatom az életem újra és újra, ahányszor csak akarom. Mindig visszatartott, hogy a tanfolyamokra eléggé nehézkesen tudnék innen bejárni, így gondoltam egy nagyot, és úgy döntöttem idehozom városunkba a flamencot. Már régóta kinéztem magamnak Barsy Laura táncművészt, akit fel is hívtam, nagyon kedves volt, és már szervezem is a tanfolyamot. Ha többet akartok tudni erről a csodálatos táncról, nézzétek meg a honlapját és olvassátok el mit mesél Laura a flamencoról. Szóval nézegettem a ruhatáramat és eszembe jutott ez a ruha. Elképzeltem, hogy rávarrok (nem én) néhány piros fodrot, veszek egy piros flamenco cipőt....és már a színpadon is láttam magam. És ha a képzelet egyszer beindul....Einstein szerint a jövőt mutatja meg. Szóval, perdüljetek ti is táncra. Bármilyenre.





3 megjegyzés:

Gesztenyelány írta...

Évekkel ezelőtt jártam flamenco tanfolyamra, imádtam! Aztán sajnos költöznie kellett a tánciskolának; én vártam, hogy új helyet találjanak, de sajnos megszűntek. A tánctanulás meg sajnos abbamaradt.
Nagyon sok örömet kívánok Neked is hozzá!

Gyöngyi írta...

Kedves Sofia!
Naponta olvaslak, hónapok óta, eddig egyszer szóltam csak hozzá (akkor névtelenül), én inkább csöndben figyelek, itt: nálad van mire.
Eszembe jutott a világodról Weöres Sándor versikéje, a Két csönd:

"A hegytetői házat
körülkeríti erdő,
körülkeringi felhő.
Az ajtajában összeér
a külső csend s a belső."
Köszönettel:
Gyöngyi

Sofia írta...

Gesztenyelány, köszönöm, biztosan élvezni fogom!:) Majd tudósítok:)


Kedves Gyöngyi, köszönöm szépen a versikét, nagyon szeretem Weöres Sándort, de ezt nem ismertem, pedig gyönyörű. Akár csendben nézel, akár nem örülök neked!



Szép napot mindkettőtöknek:)