A régi ruha és a flamenco

Ezt a ruhát 18 éve vettem Olaszországban, és háromszor volt rajtam. Majd kihíztam rendesen. És ma kicsit bő is rám, hála a napi egy óra jógának. És hogy miért vettem elő egyáltalán? Mondtam már, hogy imádok táncolni? Az, hogy tudnék, az túlzás. Jártam hastáncolni, de sokkal jobban szerettem a szabad táncokat a masszázs tanfolyamokon (Ma-uri) ahol belülről jött minden mozdulat és a zenével eggyéválva zokogásig és extázisig táncoltunk. A tánc, a zene, az érintés, a legősibb gyógymódok és mindhárom különleges helyet foglal el életemben. De az én táncom nem a hastánc, hanem egy olyan tánc, ami után régóta vágyakozom, és ez a flamenco. Tűz, szenvedély, fájdalom, szerelem, nőiesség, keménység, lágyság , erő, minden benne van, eltáncolhatom az életem újra és újra, ahányszor csak akarom. Mindig visszatartott, hogy a tanfolyamokra eléggé nehézkesen tudnék innen bejárni, így gondoltam egy nagyot, és úgy döntöttem idehozom városunkba a flamencot. Már régóta kinéztem magamnak Barsy Laura táncművészt, akit fel is hívtam, nagyon kedves volt, és már szervezem is a tanfolyamot. Ha többet akartok tudni erről a csodálatos táncról, nézzétek meg a honlapját és olvassátok el mit mesél Laura a flamencoról. Szóval nézegettem a ruhatáramat és eszembe jutott ez a ruha. Elképzeltem, hogy rávarrok (nem én) néhány piros fodrot, veszek egy piros flamenco cipőt....és már a színpadon is láttam magam. És ha a képzelet egyszer beindul....Einstein szerint a jövőt mutatja meg. Szóval, perdüljetek ti is táncra. Bármilyenre.