2009. nov. 24.

Cicák római tálban




8 megjegyzés:

Raindrop írta...

:DDDDDDDD
Annyira viccesek a cicáid. Ahogy mentek veled sétálni... na az volt az übervicces. :D

duende írta...

:))))))

De édesek! Hihetetlen jó fejek! :)

Lívia írta...

Helló, lányok! Hát, azt mondják, az állatok olyanok, mint a gazdáik:)

duende írta...

:)))

Igen, én is hallottam ezt a mondást! :)

Daisy írta...

Láttam a képeket tegnap, de nem volt időm írni, ezért most megnéztem őket mégegyszer és leírom, hogy gyönyörűek. Nekem nagyon hiányzik a miénk! Annyira aranyosak, ahogy napoznak.

Lívia írta...

Daisy, imádom őket, elhiszem, hogy hiányzik neked, ha volt már cicád. De még lehet, nem?

Daisy írta...

19 év alatt költözött velünk ötször. Néha napokig jártuk a szomszédokat, hogy hol van? Ma már erre nem lennék képes, mert nem tudnám elviselni, hogy eltűnhet. Talán kutyust majd később. A cicát nem lehet korlátok közé zárni. Ezért az öntörvényűségéért is szerettem. Ez a cica a gyerekeim kiságya alatt feküdt, de sosem mászott rájuk. Csodálatos élőlények, a barátod lesz, ha akarja. Hány évesek a cicáid?

Lívia írta...

Nekem is ment már el cicám, de hát...igen, ők ilyenek. Szepi, a főmacska 4-5 éves, a többi az ő cicája, Csipke 3 éves, a két kicsi pedig tavasszal született. Szepivel most készülünk műtétre:( Unom a gazdikeresést:)