2009. nov. 10.

Lélekteljes élet



Ma egész nap itthon voltam. Főztem egy isteni finom székelykáposztát, sétáltam, olvastam és aludtam. Mindig is szerettem egyedül lenni, akkor is, amikor nem éltem egyedül. Ha hosszabb ideig nem tudtam magamban lenni, rosszul éreztem magam, valami nagyon-nagyon hiányzott. Voltak pörgős éveim, sokat utaztam és egész életemben emberekkel foglalkoztam. De a csendre mindig is nagy szükségem volt. Órákon át képes voltam az ablakon kibámulva kortyolgatni a reggeli kávémat. Jöttek-mentek a gondolataim, majd eltűntek, és velük tűntem én is. Úgy meditáltam, hogy azt sem tudtam mi az a meditáció. Ez a belső csend mentett meg később. Ez a csend az, ami gyógyít, amiből felismeréseket kapunk, amiben meglátjuk kondicionálásunkat, hogy sosem azt látjuk, ami van, hanem azt, amit gondolunk, arról, ami van. Ebben a Csendben egy vagy mindennel, és meglátod, hogy a többi ember is Csend. Csak az elmék fecsegnek, énképek harcolnak és csapnak össze egymással, mindenki másnak akar megfelelni és nem jön rá arra, hogy ő is más, akinek szintén mások akarnak megfelelni, szóval körbe-körbe meg akarnak egymásnak felelni a személyiségek, szerepek, és egók. A kondicionált elme a - kellene, kellett volna , a biztonság, a félelmek, az ítélkezések, a semmi sem jó, úgy ahogy van, az összehasonlítás, elkülönültség és a dualitás, a jó és a rossz - illuzórikus birodalma. Program, és a feladat az, hogy felismerd. Felismerd, hogy ki vagy valójában, hogy kik vagyunk valójában. Hogy felismerd, hogy bárkit bántasz, önmagad bántod, ha a világot gyűlölöd, nem mást gyűlölsz, mint önmagad. Mindannyian ugyanabból az energiából vagyunk, mindannyian Csend vagyunk, mindannyian ugyanonnan jöttünk és ugyanoda tartunk. Egymás lélegzetét lélegezzük. Nem teremthetünk addig jobb világot, míg nem tudjuk kik vagyunk, míg mi nem válunk jobbá. És itt egy gyönyörű paradoxon, nem válhatsz addig jobbá, amíg azt hiszed, hogy nem vagy elég jó. Csak a Mostból teremthetsz, a teremtés akkor valódi, ha spontán, ha nincs ott a cselekvő, a személyiség, az egó.
Ha a szíveddel élsz, ha mersz érezni, sírni, kacagni, táncolni, ha nem menekülsz el a szomorúság elől, ha nem irányítasz és nem állsz ellen annak, AMI VAN. Az elme meglehetősen ostoba. Hisz vagy tagad, de ha barátként és nem ellenségként tekintesz rá, ha megfigyeled működését, segít és megnyílik, engedi, hogy tapasztalj, de azt nem hiszi el, hogy ennyire egyszerű legyen az út: csak kövesd a szíved, és nem kerülheted el, hogy a Pillanattá válj. Más szóval, szeretetté.

Ezért fontos, hogy ne csak a testünket, hanem a lelkünket is tápláljuk, tanuljunk meg egyedül lenni, elmélkedjünk, szemlélődjünk, szánjunk magunkra időt, energiát, mert a valódi tudás, a valódi orvosság, a valódi mester és a valódi, feltétel néküli szeretet ott van bennünk.
Mi vagyunk azok.


(s.)




"Amikor eltölt a vágy, hogy mindennapi életedben rátalálj a szentségre, varázslat történik veled: megszokott életed különlegessé válik, az élet maga pedig a lélek táplálójává lesz!"


Harold Kushner rabbi





"Én-tudatunk nem egyéb, mint egyetlen hullám a tengeren, mint egy falevél az Életfán - mint valami isteni Egésznek a része. A Lélek csak ebben a határtalan összefüggésben érthető."


Müller Péter







7 megjegyzés:

duende írta...

Szeretem, mikor Te írsz.

Nagyon guszta lett a székelykáposztád! :)
Én meg ma mit főztem? Fokhagymás barna rizst! :))

Sofia írta...

És milyen finom! Rájártam egész nap:)
Én egy kicsit meguntam a barna rizst, egy darabig hanyagolom:)

Judith írta...

A szekelykaposzta tenyleg gyonyoruen nez ki!

Ha lenne egy ilyen karosszekem, nem lenne kedvem elhagyni a hazat nap mint nap, foleg ezeken a hideg napokon..

Sofia írta...

Szia Judith! Én is csak rövid időre hagyom el a házat:)

Nemsokára karácsony, kérj egy karosszéket a Jézuskától, de úgy, hogy a férjed is hallja:)

Compot írta...

Az egész délelőttöm pörgős volt nagyon. Délután megint mennem kell. Ebéd után leültem a hintaszékembe és kicsit elmélkedtem - mert éreztem, hogy erre van szükségem. A két rohanás között. Milyen jó is az, ha az ember képes néha lassítani.
Most olvastam a bejegyzésedet, és örültem, hogy Te is ilyenről írsz.

Sofia írta...

Compot, én már alapból lassú vagyok, és néha gyorsítok, ha olyanom van:)

Judith írta...

Jo az otlet, koszi! Csak varnom kell, amig nagyobb lakasba koltozunk, sajnos most nem lenne hova tennunk, annyira pici a lakas...