Otthon

Az otthon nekem minden. Nem ez a ház, és nem ez a kert. Az egész világ az otthonom. A világ itt van, ahol most éppen vagyok, és bárhová megyek otthon leszek. Mert az otthon bennünk van. Ahogy a világ is. Hazaérkezni annyit jelent, mint felismerni, hogy a rész azonos az egésszel. Varázslók vagyunk, akik nem tudják, hogy tudnak varázsolni. És amikor megtudják, a varázsló eltűnik és csak a varázslat marad. A rímek eltűnnek, és csak a költészet marad. Magad leszel az Élet. Kreativitás. Energia. Szeretet.

"Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés, hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És, hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső vagy süvölt a szél. és, hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. ....ha mindezt érezni tudod, nem vagy otthontalan a világon."

Wass Albert

Szíved a bolygó szíve,
pihenj áldott otthonodban.
Utad véget akkor ér,
amikor a Hold
elmerül a Napban.

(Sofia)