A felkelő nap kertje

Talán már írtam, hogy szeretek korán kelni. A hajnali és a reggeli fények egészen varázslatosak, legalább annyira, mint az alkonyaté. Elbűvölnek a fénysugarak, ahogy ébresztik fel a kertet, a virágokat, végigsimogatnak minden egyes fűszálat és bebújnak a ház falának legapróbb repedéseibe is. A sötétséget is szeretem, hiszen nélküle fény sem lenne. Az árnyékok is gyönyörűek, csak sajátjainkkal nehéz szembenéznünk. A természet tükör. A Mesterem. Persze a macskáim után.

"Milyen furcsa, hogy a világ, így emberek nélkül olyan csöndes, és olyan békés, és olyan szép. Csak éppen az ember nem akar békében élni, nem akarja a csendet, és elfut a széptől.
Milyen különös is az ember!"

Wass Albert

"Szívünknek mégis a béke, a nyugalom, és a jól művelt föld a legkedvesebb."

Gyűrűk ura c. film

.......és a barátok

Díjat kaptam Raindroptól, amit ezúton nagyon szépen köszönök! Továbbküldöm minden kedves olvasómnak és természetesen a feladónak:)