Napfény, barátok és főzőtanfolyam

Csodálatos reggel van. Frissek a színek, friss a levegő, minden élettől vibrál. A bodza már kezd elvirágozni, de a futórózsám után végre nyílni kezd a többi rózsa is. Néhány napja volt nálunk egy hatalmas jégeső, kissé megtépázta a beültetett virágaimat, de talán túlélték. Tegnap füvet nyírtam, udvart takarítottam, ma ugyanis vendégeim érkeznek. Terveztem is egy bejegyzést azzal a címmel, hogy - Mit főzzek az ország egyik legjobb gasztrobloggerének???-

Aki jön hozzám, nem más, mint jó barátnőm, Duende. Múlt évben már eltöltött itt egy hétvégét, de most a férjével jön. Szóval, a főzés. Amikor utoljára itt volt, szinte végig ő főzőtt ránk. Lányom azóta is emlegeti, és természetesen ma estére is szabaddá tette magát, amikor megtudta, hogy Duende érkezik. Nem mintha rosszul főznék, de az ő főztje valami fenomenális. Csak úgy mellékesen a krumpli főzővizéből rittyentett egy olyan levest, amit azóta is emlegetünk. Persze ez szinte természetes, hiszen azok az emberek, akikből árad az életöröm és a szenvedély, megnyílnak a kreatív energiák befogadására is. És ő aztán kreatív. És hedonista. És ha két hedonista találkozik......abból nem lesz alvás. Ők baglyok. Én pacsirta vagyok. Talán ez az egyetlen dolog, amiben nagyon különbözünk, a gasztronómia iránti szenvedélyen kívül. Én már attól két napig hülye vagyok, ha egy éjszaka nem alhatok 8 órát, és az is fontos, hogy ez a 8 óra mikor kezdődik. Este 10 után gyufaszállal kell kitámasztani a szemem. De annyira örülök, hogy jönnek, hogy valahogy át fogom vészelni az éjszakát, hiszti nélkül. Eszembe is jutott, hogy ha jól bevacsorázok -ami nem lesz nehéz - akkor úgysem tudok elaludni. Tehát meg is oldottam a problémát, hiszen megint Duende fog főzni, bár kitaláltuk, hogy megtanít néhány olyan étel elkészítésére, amit nagyon szeretek, de még nem mertem soha nekiállni. Fotókat nem garantálok, mert este itt rosszak a fényviszonyok. Már csak egy kérdés maradt. Hogy fogom nekik megmutatni az itteni hajnalt, a kora reggeli fényeket és illatokat? Hogyan fogunk hajnalban, pizsamában, mezítláb a parton a kavicson járkálni, leülni egy bögre kávéval és nézni ahogy felkel a nap? Csak egy megoldás van. Le sem fekszünk. Akkor viszont neki sokat kell főznie, nekem pedig sokat ennem. Mindenkinek csodás hétévégét kívánok!