2010. máj. 15.

Magányos csónak



Ezek a képek tegnap készültek. Fentről néztem az egymástól kissé sodródó két magányos csónakot. Szeretem a magányos csónakokat. Tudom, hogy Éva is nagyon szereti a magányos csónakokat. Talán sokan mások is. Vajon miért? Van bennük valami......valami, nem is tudom. Amint szóba akarunk önteni egy érzést, az már nem ugyanaz. A magányos csónak talán szimbólum. Azt szimbolizálja, hogy akár van társunk, akár nincs, életünk legfontosabb útján mindig egyedül vagyunk. Ezt az utat csak egyedül tehetjük meg. Az utat a lélek mélyére, saját lelkünk mélyére. A középpontba. A végtelen nyugalomba, az időn és gondolatokon túli létezésbe, ahol már értelmetlenné válik számodra az a szó, hogy egyedül. Mert senki nincs egyedül. Ahol megszűnik az elme hatalma, csak a szív marad és a tiszta értelem. A tiszta tudatosság. Minden ember valódi lényege. A Szeretet.







7 megjegyzés:

Marvin írta...

Szép.

Felhőlány írta...

A magányos csónak sokkal csodálatosabb, mintsem félelmetes. Én is szeretem. Egyszer láttam/fotóztam, és megbabonázva néztem... :)

Éva írta...

Igen, szeretem a magányos csónakokat. Meg is állok nézni őket, és fotó is készül, ha ott a gép velem.
Egyetértek a leírtakkal, Sofia.
Azzal is, hogy leírva már nem ugyanaz, mint ami az emberen átsuhan, mikor megpillant egy magányos csónakot, majds megáll nézni.
Számomra a magányos csónak még azt is jelenti az általad leírtakon kívül( össze iskapcsolódik vele), hogy nem kell feltétlenül mindig kormányozni, irányítani.Lehet, csak úgy sodródni is kicsit az élettel, élményekkel.Elfogadni, nem beleavatkozni.
A kikötött a csónak pedig a szabadság elvesztésén kívül a "megállj"-t is jelenti. Ami mozgásra született, annak is pihenni kell.A megállás jelent töltekezést,összegzést.
A magányos csónak képéhez mindenképpen egy kis melankólia társul számomra, ami nem feltétlenül rossz, nem mindenáron negatív számomra.Mint ahogy az egyedüllét sem az.
Ami figyelemreméltó még, az a kontraszt, hogy irányítás nélkül sodródik vagy áll az, ami irányított mozgásra született.
Ami legerőször bekúszik, az a végtelen nyugalom, amit te is említettél többek között.
Mikor meglátom, mindez átsuhan nem mondatokba fűzve.Egy érzés...
Ezért szeretem a képeket is. Sokat elmondanak szavak nélkül.
Köszönöm, hogy gondoltál rám.
Már egy másik bejegyzésedben is megemlítetted a nevem egy csónakkal kapcsolatban, és akkor is örömmel vettem.

Éva írta...

A képek szépek, az elrendezésük is.

Lívia írta...

Köszönöm mindenkinek:)

Maruxanascimento @ gmail.com írta...

Querida Sofia,espero que tengas buenas floraciones, en mi jardín este año está todo muy atrasado.
Te mando un beso afectuoso.

Maruxa.

Lívia írta...

Gracias, Maruxa! Aquí tenemos turbonada y frío desde una semana. Espero el calor del sol, como las rosas de jardín también.
Te abrazo
Sofia