2009. okt. 15.

Harmónia



Szeretem az életemet. Akkor is szerettem, amikor panelokban éltem, amikor elhagytak, amikor a falat kapartam kínomban. Szeretem a lusta reggeleket, ahogy a cicáim az ablakpárkányon kucorogva várják, hogy felébredjek és enni adjak nekik. Szeretem a nyarat, és még sokkal de sokkal jobban szeretem a telet. Még a nyirkos, szürke, ködös napokat is, mert a Napra még várni is jó. Sokan mondják, hogy hát, igen, vannak szerencsés meg szerencsétlen emberek. De ezt a szót, hogy szerencse, csak azok használják, akik semmit sem tudnak a létezés mélyebb törvényeiről, vagyis semmit sem tudnak önmagukról. Egyelőre. Mert minden és mindenki változik. Bár a tudomány is rég túl van azon, hogy minden anyag, hiába bizonyított, hogy minden energia, az elmékben még tartja magát a materialista világnézet, és innen bizony elég nehéz elmozdulni. Sokan beszélnek már a test-lélek-szellem egységéről, de vajon hányan tudják, hogy mi a szellem, amikor még a lélek, az intimitás, a szeretet is ciki a legtöbb ember számára. Sokszor még családon belül is, nemhogy azon kívül. És közben mindenki szeretetre, elfogadásra, intimitásra vágyik. De bezárkózva, elkülönülve, az életet hibáztatva, lelki sebektől félve, ítélkezve, elfojtva valódi vágyainkat, érzéseinket, hogyan is remélhetné bárki, hogy megismeri a szeretet abszolut megnyilvánulását? Lehetetlen a valódi, soha el nem múló harmóniát megtalálni úgy, hogy menekülsz a káosz elől. Ahhoz, hogy valamit abszolut létében megismerj, meg kell ismerned az ellenpólusát is, ahhoz, hogy a tárgyakat érzékelhessük, üres térnek kell létezni, ahhoz, hogy a fényt érzékeld, sötétségnek is kell létezni. És ha érzékeled a változást, mert ugye érzékeled, csakis attól válik lehetségessé, mert van benned valami, ami változatlan, örök, ami mindannyiunkban ott van, amiben teljesen egyek vagyunk. Ez a szellem, a valódi lényünk, ami hívogat bennünket és aminek a hangját úgy is nevezhetjük, hogy a szív hangja. Mert a szellem felé hosszú tapasztalásokon keresztül vezet az út, tapasztalni pedig csak akkor tudsz, ha követed a szíved, és figyeled azt, ami ezt leállítja, nem engedi. Nehéz út, bátorság kell hozzá, de a jutalom is ehhez mérhető. Ne másokat figyelj, csakis magadat, és ha magadban megtalálod a változatlant, másokban is meglátod azt. Eckhart Tolle úgy nevezi - formanélküli. Az anyag a forma, ami lehetővé teszi a tapasztalást. A szellem, vagy tudat, a formanélküli. A létra pedig a lélek. Ez a tudat evolúciója. A szív útja. És a bátorságé. Úgy élni, hogy kitárod karjaidat és a szívedet és azt mondod: ide lőjetek! Hogy ne a környezetedre hallgass, hanem arra, amit érzel. De mindenekelőtt, merj érezni!

(s.)



"A boldogságnak nincs köze ranghoz és vagyonhoz., egyszerűen csak harmónia dolga."


Lao-ce




"Ha egyszer megértetted, hogyan lehetsz igaz, olyan csodálatos élményben lesz részed, hogy soha többé nem akarsz majd hazudni. Csak azért döntünk szüntelenül a színlelés mellett, mert még nem leltük meg a valóságot."



"Ne másokat figyeld, hanem önmagadat. És hagyd, hogy ami belül van, felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál."



Osho






"Vak, éji denevérként repdeső lelkem meghalt, és fehér, szabad, fény felé szálló madárnak támadott fel."


Szepes Mária

4 megjegyzés:

csutkailda írta...

Drága Sofia!
Ma olyan sok megkeseredett, savanyú emberrel találkoztam.
Olyan jó volt olvasni Téged!!!
Köszönöm, s most nyugodtan fekszem le.
Mosollyal: Ilda

Lívia írta...

Köszönöm Ilda, nagyon kedves vagy! Remélem jól aludtál:)

Edó írta...

Sajnos en is azt tapasztalom,hogy az emberek nem merik kifejezni erzeseiket,mert ugy ahogy irtad,cikinek tartjak.Pedig jo lenne ha mindenki belatna,hogy ezek az igazan fontos dolgok(nem az anyagiak),szeretet,erzelmek nelkul semmi nem mukodik.Erdekes,mindenki inkabb a vilag bajarol beszel,kozben elfelejti megkerdezni a masikat,hogy mi a kedvenc szine...vagy viragja.

Lívia írta...

Így van, Edó. De a lényeges dolgokat általában úgy találjuk meg, hogy egyre rosszabbul vagyunk a lényegtelenektől. Szóval nincsenek lényegtelen dolgok, mert mindenből tanulunk. Csak szomorú látni a sok szomorú és beteg embert.