A tao hallgat

"A taoisták nem tartanak igényt a tao létezésének igazolására......elég ezt összevetni a nyugati teológia gondolkodással. Mennyi harc és vita folyt akörül, hogy létezik-e Isten, vagy sem, mennyi vért ontottak, mennyi kínszenvedést okoztak! Mintha élet-halál kérdése volna, vagy még annál is több. A keresztényeknek, - kerül, amibe kerül - mindenképpen meg kell győzniük a pogányokat és az ateistákat Isten létezéséről, hogy lelküket megmentsék a kárhozattól. Az ateistáknak - kerül, amibe kerül - mindenképpen meg kell győzniük a keresztényeket arról, hogy az istenhit nem több gyerekes, primitív babonánál, amely csak árt a társadalmi haladásnak. Így aztán üvöltöznek, egymás torkának esnek, vég nélkül csatáznak. Míg a taoista bölcs békésen üldögél a folyó partján egy verseskötet, egy pohár bor vagy néhány ecset és paletta mellett. Átadja magát a tao élvezetének, és egy cseppet sem izgatja, létezik-e egyáltalán a tao. A bölcsnek semmi szüksége rá, hogy bizonyítsa a tao létezését, teljesen leköti annak élvezete."

Raymond Smullyan - A tao hallgat

ZEN

ZEN tanítvány: Mester, tehát a lélek halhatatlan, vagy nem? Vajon túléljük-e testünk halálát, vagy mi is megsemmisülünk vele együtt? Valóban újjászületünk? A lelkünk alkotóelemeire hullik szét, s úgy kerül vissza a körforgásba, vagy egységes egészként átkerül egy másik élő szervezet testébe? És az emlékeink vajon megmaradnak-e? Vagy talán az újjászületés elmélete hamis? Talán a keresztény továbbélés fogalma a helyesebb? És ebben az esetben a testünkkel együtt támadunk fel, vagy lelkünk egy tiszta szellemi, plátói birodalomba kerül?

MESTER: Kihűl a reggelid.

Fűszerkertem

Zsálya

Szeretem a friss fűszereket, bazsalikom bokrot például még sohasem sikerült nevelnem, mert olyan sokat eszem, hogy esélye sincs megnőni. Tárkonyom is volt, de rossz helyre ültettem, hatalmas bokor lett belőle. A citromfüvem sem fotogén jelenleg, a zsályám és a menta viszont gyönyörű. Szeretnék még koriandert, chilit és oregánót. Már nagyon régen a mediterrán konyha rabja vagyok, így sok zöld fűszert használok, és most próbálkozom először paradicsom aszalással is. Az első kör nem sikerült, mert akkora szél kerekedett, hogy szanaszét fújta a paradicsomokat a tepsiről. Most várom a következő kánikulai napokat. A nagy meleget nem szeretem, a napon szárított paradicsomot annál inkább.

Almaillatú menta



Kakukkfű

Rozmaring


Bazsalikom

Az Idő misztériuma

"Amikor elfogadod azt, ami van, minden pillanat a legjobb. Ez a megvilágosodás."

"Amikor a tested minden sejtje annyira jelen van, hogy élettől vibrálónak érzed őket, és amikor az élet minden pillanatában megéled a Lét örömét, akkor mondhatod el, hogy megszabadultál az időtől."


"Soha semmi nem történt a múltban: minden a mostban történt.
Soha semmi nem fog történni a jövőben: minden a mostban fog történni."


Eckhart Tolle

"Az idő - ha van -
tágul-görbül, mint a tér,
mosttól mostig tart."

Fodor Ákos

"Nincs tegnapunk és nincs holnapunk. Elfelejtjük az időt, elfelejtjük az életet, és békességben vagyunk."

Oscar Wilde



"Az időnek egyetlen oka van: nem történhet minden egyszerre."

Albert Einstein

Dézsakert

A ház bejárata mellé két oldalra, és a teraszra is dézsakertet tervezek. Régen, Olaszországban mindig elbűvöltek a kisebb-nagyobb cserepekben, a fal mellett és a lépcsőkön sorakozó csodaszép növények és virágok. Egyelőre gyűjtögetem a cserepeket, dézsákat, ami nem könnyű, mert nagyon drágák. Van néhány leanderem, rozmaringom és szeretnék még levendulát is és néhány ideillő évelőt. Olyan növényeket kell keresnem, amiket teleltetni is tudok, szeretik a napot, a teraszra árnyék kedvelőt, és talán egy-két dézsás örökzöldem is lesz. A rácson futó rózsa viszont nem igazán vált be, vagy csak én nem tudom kezelni. Még próbálkozom vele.

A leander igazi mediterrán hangulatot varázsol a ház köré. Nagyon szeretem. Kicsit elcsúsztam a sok rózsaszín irányába, most egy sárgára vágyom, és talán fehér levendulát ültetek majd cserépbe mellé, és még több rozmaringot. Az egynyáriakat nem igazán kedvelem, bár a petúniám isteni illatot áraszt, de csak úgy nyeli a vizet. Ha kimarad egy öntözés, nagyon csúnya tud lenni. Az ampolnás mézvirágaim már mind tönkrementek, hiába locsoltam és tápoldatoztam őket rendszeresen. Szóval, tanulok folyamatosan és keresgélem azokat a növéyeket, amelyek idevágynak éppen az én kertembe.

Ez itt a dédelgetett murvafürtöm (bougainvillea). Trópusi kúszónövény, amit a sparban vettem kis cserépben, és mire hazaértem vele, minden levele és szirma lehullott, csak egy csupasz száracska állt ki a földből. Azért átültettem , nevelgettem, és ez lett belőle. Jövőre talán már hatalmas virágözönbe borítja a bejárat melletti faoszlopot. Persze, ez is rózsaszín.

"Nincs tökéletes virág, mert minden virág tökéletes."

Az utolsó szamuráj c. film

Színek és fények

Talán arra születtem, hogy szépséget teremtsek magam körül. Talán mindenki erre született. Előbb meglátni, majd teremteni, s végül azzá válni. Mert képesek vagyunk rá. Minden egyes ember képes rá. Akármiben. Zenében, művészetben, a konyhában, kertben, bárhol. Megtanulni a lélekkel látni, hogy a másik embernek is a lelkét lásd. Ez a szeretet. A szeretet nem lehet ige, amíg tárgya van, csak kapcsolat és vonzalom, és szimpátia, és ragaszkodás. De ez az út. Ez az út vezet a felismeréshez, hogy ha csak a zöld szín létezne, a többit sem ismernéd. Az emberekkel is így van ez. Mindenkire szükség van. Mindenki egy szín a létezésben. Minden energia, minden fény. Minden, ezen a földön, a fény különböző rezgésszámú megnyilvánulása. Keresd mindig a fényt. Nem kell félni a sötétségtől, mert az is fény. A kezdet. A fény hiánya. Az elme csak lineárisan és ellentétekben tud gondolkodni. Összehasonlít, ítél és gyártja a problémákat. Persze tud pozitív is lenni, de ahol pozitív van, ott lennie kell előbb -utóbb negatívnak is. A létezés az ellentétek megélésén keresztül tanít. Hiába tudsz teremteni, ha a későbbiekben annak folyományait már nem tudod kezelni. A Titok című film óta nagy divat teremteni, és valóban, meg kell tanulnunk, hogy a gondolat teremt. De tudd, hogy van tovább! Az élet olyan mint az inga. Mindkét oldalra ugyanolyan mértékben kell kilengenie, hogy megszülessen az egyensúly. A harmónia. Az a szín, amelynek már nincs is színe.

(S.)

"- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan továbbszaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd ha fázol. A csillag behunyta a szemét és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme.- válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval. - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.

Alkyoni Papadaki

"Csupán hozzánk viszonyítva van édes, keserű, forró és szín, a valóságban csak atomok léteznek, és az űr."

Démokritosz

Az én imám a csend.

" .....oh, ha csak egyszer, én lehetnék a Csend,
tengermély, néma bársonymező,
hol békére lel a lélek,
s válaszra a kérdező,
hol a semmiben minden titkok titka van,
hol lenn a mélyben,
puha, fényes sötétségben,
néha-néha
meglelem magam."

(Sofia -Mint a Nap-részlet)

" Vágyam elhomályosult és megszabadultam tudatlanságomból. Egy másik világ mentett meg evilágon. A mintát eltörölte a felsőbb minta ereje, és így, továbbhaladok a nyugalom felé. Hol az idők az örökidőkben nyugszanak. A csendbe utazom."

(Mária Magdolna c. film)

" Amikor a szív túlcsordul, csak a csend közvetíthet."

Osho

Elmén innen, elmén túl.....

Csodaszép a reggel. Sokszor fel sem öltözöm, csak köntösben kimegyek a kertbe és mezítláb járkálok a harmatos füvön. Mindig vár valami újdonság. A hortenziám új virágot hoz, az öreg kőfalon fiatal páfrány üdvözöl, eddig még sosem láttam itt. És a falon a csigák........fogalmam sincs mit csinálnak. A vadszőlő erőre kapott a sok esőtől és a tavasszal ültetett rózsabokrok is szemmel láthatóan egyre inkább otthon érzik magukat a kertben. Minden olyan békés, életteli, és ragyogó. Enni adok a macskáknak és Manónak, a konyhából pedig már érzem a frissen főzött kávé illatát. Bárcsak megoszthatnám ezt a békét bárkivel, aki éppen szenved, vagy csak szomorú, de tudom, egyszer mindenki megleli, aki nem áll ellen fájdalmainak, nehézségeinek, szenvedélyeinek. A lélek a megélt fájdalmaktól és örömöktől mélyül, válik határtalanná, de ez a tisztulás katarzisokkal teli, és senki nem értheti meg rajtad kívül. Sok-sok emberrel történik ma ez. Ahogy nő a belső tér, egyre inkább fulladozunk. Hogy mitől? A korlátoktól, az általános igazságoktól, dobozoktól, címkéktől, ítéletektől, dogmáktól, és szép lassan már a szavaktól is. Ami az egyik embernek biztonság, abba a másik már belefullad. Aki meglátja a szavak ürességét és a szavakon túli valóságot, az őrülettel játszik. Ami az egyik embernek betegség, a másiknak kapu az ismeretlen, a valódi lényegünk felé. Hogy is érthetné az egyik ember a másikat? Az elme - az ész - sosem értheti meg az elmén túlit, a tudomány sosem találhatja meg az Igazságot. Az Igazság talál ránk, ha elérhetőek vagyunk, üresek, ha rezgésünk megegyezik a mindenség rezgéseivel. Ha már készen állunk rá. Ha megéljük, azt ami van. Ha jelen vagyunk. Itt és most. Ez a tudat evolúciója. A tiszta tudat születése. Az elmén túlra az elmén keresztül vezet az út. Csak akkor válhatunk vágytalanná, ha megéljük vágyainkat, ha bátran és szenvedéllyel követjük belső késztetéseinket miközben záporoznak ránk az ítéletek, az ezoterikus okosságok, amire persze sok embernek nagy szüksége van, de neked már inkább akadály és csapda. A Mester ott van benned. Engedd megszületni. Kövesd a szíved. És ha bolondnak néznek, csak mosolyogj. Ez a legnagyobb jele annak, hogy jó úton jársz. Persze, rossz út nincs is:)

A bárányfelhők útja

"A felhő nem tudja, miért épp erre száll, s miért épp ily sebesen. Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron."

Richard Bach

"Az én utam a bárányfelhők útja"

Osho

Reggeli séta

"A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló, útközben, minden pillanatban megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház, vagy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek, vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen, vagy világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz és a csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez."

Márai Sándor

Egy sportos nap

Azt hiszem, a víz és én kölcsönösen vonzzuk egymást. Nem elég, hogy a Duna mellett élhetek, de még a munkahelyem mellett - közvetlen átjárással - is van néhány vízzel teli medence. Ez az egyetlen olyan sport -és a jóga - amit szívesen művelek. Néha. Merthogy lusta vagyok. De mostanában itt kezdem a napot reggel 7 órakor, néhányszor a héten. Úszkálok úgy 30-40 percet, lezuhanyozom és kezdődhet a munka. Most kimondottan élvezem, főleg, ha süt a nap. Ma viszont nemcsak hogy úsztam, de jógáztam is. Tudom, hogy a jóga nem csupán testmozgás, sokkal inkább szellemi út, én mégis azért szeretem, mert remek alakformáló, nagyon jól nyújtja az izmokat. Szóval, sportolok!

Egy kis délutáni szieszta, kedvenc gyümölcseimmel. Akár egy reggeli fotója is lehetne, ha kávé is lenne az asztalon. Jó sok. Ha jó idő van általában itt reggelizem, szinte mindig gyümölcsöt, hétvégén néha mást. Szeretek itt üldögélni a hátsó kertben a bodza alatt. Úgyhogy megyek is, csak egy könyvért jöttem be, és hogy megírjam ezt a bejegyzést. Ennyi mozgás után megérdemlek egy kis lazítást.

A szépség misztériuma

Egész életemben ösztönösen az ismeretlent kutattam. Szenvedélyesen akartam tudni mindent, kik vagyunk, miért vagyunk itt, mi az érzés, az érzelem, a gondolat? Mi a halál? Miért nem potyogunk le a földről? Fizika....- válaszolták, akik nálam többet tudtak. De ez sem volt elég, jött a következő kérdésem: De honnan van a fizika, mi van azon túl? Hiszen a tudomány is az emberi elme terméke. Mi az elme? Mi ez az egész? Minden segítséget megkaptam az élettől, a kérdések soha nem maradnak megválaszolatlanul! Mindig a szívemet követtem, mintha valami mágnes húzott volna valami felé, és én soha nem álltam ellen. Sem hittel, sem tagadással. A válaszok rám találtak. De már nem tudok beszélni róla. A rímek is elhagytak. Csak a szépség maradt.

(S.)

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelennek válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs aki megértsen."

Stephen King

"Nem elég, ha szép a kert, feltétlenül hinni kell, hogy tündérek lakják a mélyét?"

Douglas Adams

"A végső ajándék: mozdulatlan tánc, ízen-túli édesség, mely semmivel sem mérhető."

Weöres Sándor

"A világot a szépség fogja megmenteni."

Dosztojevszkij

Otthon

Az otthon nekem minden. Nem ez a ház, és nem ez a kert. Az egész világ az otthonom. A világ itt van, ahol most éppen vagyok, és bárhová megyek otthon leszek. Mert az otthon bennünk van. Ahogy a világ is. Hazaérkezni annyit jelent, mint felismerni, hogy a rész azonos az egésszel. Varázslók vagyunk, akik nem tudják, hogy tudnak varázsolni. És amikor megtudják, a varázsló eltűnik és csak a varázslat marad. A rímek eltűnnek, és csak a költészet marad. Magad leszel az Élet. Kreativitás. Energia. Szeretet.

"Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés, hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És, hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső vagy süvölt a szél. és, hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. ....ha mindezt érezni tudod, nem vagy otthontalan a világon."

Wass Albert

Szíved a bolygó szíve,
pihenj áldott otthonodban.
Utad véget akkor ér,
amikor a Hold
elmerül a Napban.

(Sofia)