...mi is fényből vagyunk. Ezt a fotót tavaly nyáron csináltam a lányomról és nagyon szeretem. Ma már nincs ilyen jó alakja, és éppen tegnap tudtam meg, hogy valószínűleg lány lesz az unokám, aki július végén érkezik hozzánk. A fényből....a fénybe, ahol a fény hiányán keresztül, sokszor a sötétségtől szenvedve és vágyakozva a fény után tapasztaljuk meg, hogy mi a Fény. Az Élet. Ahogy a sárból nyílik a lótusz, úgy változunk, túlhaladva a sötétséget. És aki túlhaladta, nem kérdezi már a másik embert, miért nem megy a fényre. A sötétséget, a fény hiányát csak akkor haladhatjuk meg, ha szembe nézünk árnyékainkkal, félelmeinkkel, a lélek sötét éjszakáival. Nem mondhatjuk meg senkinek, merre menjen. De világíthatunk, és akkor minden értelmet nyer. Mielőtt visszatérünk...a Fénybe.
5 megjegyzés:
Szép a fotó, szépek a gondolatok, és szép időszak vár rád az unokád érkezése előtt és után.
Nagyon szép gondolatok,jó volt olvasni!A fotó is nagyon szép és gratulálok az unokához!
Gratulálok az unokádhoz, kedves leendő nagymama:)))))))))))))(én még mindíg nem tudom megszokni, hogy fél éve nagymama vagyok:))))))
Jaj de szép gondolatok ezek, nagyon jó volt olvasni. Nektek most hamarosan valami új kezdődik, sok sikert hozzá!
Éva, Edó, köszönöm:)
Katalin, köszönöm! Az unokád gyönyörű!! Alig várom én is, hogy modellkedjen nekem:)
Csipkebogyó, kedves vagy, nagyon köszönöm!
Szép napot mindenkinek:)
Megjegyzés küldése