Bűbájos volt

Még sosem veszítettem el háziállatot. És már nagyon régen sírtam. Ő volt a kedvencem, nemcsak a neve volt Bűbájos, hihetetlenül mókás és kedves cica volt. A kedvenc helyén találtam rá ma délután, a felső kertben a csipkebokor tövében. Úgy feküdt, mintha csak aludt volna, mégis tudtam, abban a pillanatban, ahogy megláttam, hogy hosszú álomba merült. Egy kedves barátnőm segített eltemetni, nem is tudom, hogy volt hozzá lelkiereje, de örökké hálás leszek neki érte. Nem látszott rajta semmi, nem tudom mi történhetett, de ez már nem is számít. Csak fáj a szívem. És sírok...