Bűbájos, nem?

El is felejtettem mesélni, hogy Anonymus végre nevet kapott. Talán van aki emlékszik rá, ő volt Milli. Majd kiderült, hogy nem is lány, hanem fiúcica de megfelelő név valahogy sosem jutott eszembe. Néha Anonymusnak hívtam, de általában sehogy. Viszont ő a nagy kedvenc. Haláli egy macska. Egyfolytában hempereg, nyújtózkodik, szorosan jön mellettem és harapdálja a lábujjamat és úgy tud rám nézni, de úgy..... Szóval Duende rögtön az ölébe kapta és amikor megkérdeztem milyen nevet adna neki, azonnal rávágta: - Bűbájos.

Telitalálat. Azóta már hallgat is a nevére.

Felhőszakadás

Talán túlságosan is vágytam ma a gazolás helyett csak úgy lenni, olvasgatni és közben ki-ki bámulni az ablakon. Verset írni, esőben sétálni, mezítláb tocsogni a tócsákban, főzni valami finomat. El is eredt az eső, csak úgy szakad, dörög az ég, csivitelnek a madarak, én meg csak úgy gyönyörködöm a világban.

Töltött paprika reggelire

A kerti sétám és a reggeli kávé után rögtön a töltött paprika következett, bár a töltött paprikák már tegnap elfogytak belőle. Ennyi maradt, vittem belőle anyukámnak is és tegnap este is ezt vacsoráztam. Duendével együtt főztük és isteni finom lett. Nagyon szeretem, de valahogy mindig azt hittem, ez egy bonyolult étel. Nem az. Pénteken kicsit késve érkeztek a vendégeim, ezért gyorsan csináltam háromféle kencét, ha nem lenne időnk vacsorát főzni. Padlizsán krémet, kapribogyós tonhal krémet és tejszínes csicseriborsó krémet. Nagy sikerük volt, képzeljétek, Duende még el is kérte a csicseriborsó-krém receptjét. Tőlem!!! Másnap délig maradtak, de a hangsúy nem a főzésen volt, inkább borozgattunk és egy jót beszélgettünk. De azért csináltunk sóban érlelt citromot és Duende bekevert nekem egy dagasztás nélküli kenyeret, amit ma reggel sütöttem meg jó korán. Ezután már nekem is menni fog, a háziasszony énem egyre inkább kupálódik. Hozott ajándékot is Duende. Eper és sárgabarack dzsmet, vegetát, aminek olyan illata van, hogy egész este azt szagolgattam, erős pistát, és birsalma sajtot. Természetesen mind saját készítésű. Szóval, jól éreztük magunkat és most én következem. Vagyis a nyáron meglátogatom őket. És most irány a kert, tegnap vettem néhány növényt, ültetek és gazolok. Eső esetére viszont van egy jó könyvem.

Napfény, barátok és főzőtanfolyam

Csodálatos reggel van. Frissek a színek, friss a levegő, minden élettől vibrál. A bodza már kezd elvirágozni, de a futórózsám után végre nyílni kezd a többi rózsa is. Néhány napja volt nálunk egy hatalmas jégeső, kissé megtépázta a beültetett virágaimat, de talán túlélték. Tegnap füvet nyírtam, udvart takarítottam, ma ugyanis vendégeim érkeznek. Terveztem is egy bejegyzést azzal a címmel, hogy - Mit főzzek az ország egyik legjobb gasztrobloggerének???-

Aki jön hozzám, nem más, mint jó barátnőm, Duende. Múlt évben már eltöltött itt egy hétvégét, de most a férjével jön. Szóval, a főzés. Amikor utoljára itt volt, szinte végig ő főzőtt ránk. Lányom azóta is emlegeti, és természetesen ma estére is szabaddá tette magát, amikor megtudta, hogy Duende érkezik. Nem mintha rosszul főznék, de az ő főztje valami fenomenális. Csak úgy mellékesen a krumpli főzővizéből rittyentett egy olyan levest, amit azóta is emlegetünk. Persze ez szinte természetes, hiszen azok az emberek, akikből árad az életöröm és a szenvedély, megnyílnak a kreatív energiák befogadására is. És ő aztán kreatív. És hedonista. És ha két hedonista találkozik......abból nem lesz alvás. Ők baglyok. Én pacsirta vagyok. Talán ez az egyetlen dolog, amiben nagyon különbözünk, a gasztronómia iránti szenvedélyen kívül. Én már attól két napig hülye vagyok, ha egy éjszaka nem alhatok 8 órát, és az is fontos, hogy ez a 8 óra mikor kezdődik. Este 10 után gyufaszállal kell kitámasztani a szemem. De annyira örülök, hogy jönnek, hogy valahogy át fogom vészelni az éjszakát, hiszti nélkül. Eszembe is jutott, hogy ha jól bevacsorázok -ami nem lesz nehéz - akkor úgysem tudok elaludni. Tehát meg is oldottam a problémát, hiszen megint Duende fog főzni, bár kitaláltuk, hogy megtanít néhány olyan étel elkészítésére, amit nagyon szeretek, de még nem mertem soha nekiállni. Fotókat nem garantálok, mert este itt rosszak a fényviszonyok. Már csak egy kérdés maradt. Hogy fogom nekik megmutatni az itteni hajnalt, a kora reggeli fényeket és illatokat? Hogyan fogunk hajnalban, pizsamában, mezítláb a parton a kavicson járkálni, leülni egy bögre kávéval és nézni ahogy felkel a nap? Csak egy megoldás van. Le sem fekszünk. Akkor viszont neki sokat kell főznie, nekem pedig sokat ennem. Mindenkinek csodás hétévégét kívánok!

A delejes bodzaszörp

Elkészült az első adag bodzaszörp. Már múlt évben is kétfélét csináltam. Ez most a tartósítószer nélküli változat, ami néhány héten belül elfogy, holnap pedig a bonyolultabb készül, amihez a cukor egy részét karamellizálni kell, de megéri a kis plusz munkát, mert csodás aranyló mézszínű szörpöt kapunk. A neten millió receptet lehet találni, mindenki kiválaszthatja a neki szimpatikusat, de múlt év májusában én is feltettem a blogra. A lényeg viszont ez után jön. Az én szörpöm nem akármilyen szörp! Artézi vízből készül és 3-5 napig, amíg áll, és közben néhányszor megkeverem, gyönyörű zenét hallgat. Mozartot, Bachot, Kirtanát, Deva Premalt.....és a víz átveszi a rezgéseket, a harmóniát és az örömöt. Minden cseppje gyógyít. Persze télre sosem marad, mert elajándékozom szép sorjában. Ezért főzöm.

Májusi virágtenger

Bodzás

Ebéd utáni szunyóka