2009. jún. 11.

Nem az én titkom, az éjszakáé.



"Álom: éppen attól más, hogy merész, szabad, miként az ébrenlét sosem, hiszen elrejtett fiókok mélyére dugdosott képeket rángat elő: tör, zúz, ordít, megbosszulva az ébrenlét fegyelmezettségét, megszínesíti a színtelent, a komisz varázsló."

Vavyan Fable



Duendétől és Raindroptól kaptam a játékot, vagyis a kérdést, áruljak el 7 titkot magamról. Mivel én nem gasztroblogot írok, itt szinte minden arról szól, hogyan élek, mik a fontos dolgok számomra. Így nem szedem pontokba magam, és tudom, senki sem fog ezért haragudni rám. Egy dolgot viszont elárulok, amiről talán később amúgy is írtam volna. Van valami amit nagyon-nagyon szeretek, és ez az alvás. Mindig is szerettem aludni, de néhány éve különösen vonzódni kezdtem az éjszakához. Tisztelni kezdtem az éjszakát és az alvást. Úgy éreztem, mintha valami kapu lenne, egy másik világ, ahol többet tudhatok meg erről a világról, önmagamról, mintha valami ősi gyógyító lenne, tanító, vagy tisztítótűz, misztériumokkal teli időtlen órák. Mindig sokat álmodtam, de sohasem analizáltam az álmaimat, úgy éreztem, ez nem fontos. Nem féltem a rémálmoktól sem a depressziós évek alatt. Soha nem szedtem be altatót, inkább nem aludtam két napig. Ahogy gyógyultam és változtam, az álmok is együtt változtak velem. Csodás álmok jöttek. Két éve alig álmodom, de jól és mélyen alszom, és könnyen ébredek. Akkor amikor akarok, óra nélkül. Az álmok kicsit hiányoznak, de az éjszakát azóta is tisztelem. Nekem fontos, hogy semmi felesleges dolog ne legyen a hálószobában, nincs is más, csak egy ágy és két éjjeliszekrény. Nem fekszem le teli gyomorral, és általában 10 órakor már beájulok. Télen előbb. Persze akadnak kivételek, de az egyetlen dolog a világon, amitől hülye tudok lenni, az az alváshiány. Szeretek vaksötétben aludni és imádom a napon száradt ágynemű illatát. A zaj nem zavar, de az itt nincs is. Madárdalra ébredek és éhes macskák nyávogására.
Szóval, ez az egyetlen komoly dilim. A komolytalanokról máskor.


6 megjegyzés:

duende írta...

Kis álomszuszék. :)

Délután én voltam az, bocs, ezért nem vettem fel a telefont. Jött egy nagy vihar, és úgy elnyomott, hogy két óra alvás után úgy kellett felerőletnem magam az ágyból, mert még mindig aludnék...

Lívia írta...

Akkor megbocsátok:):) Viszont nem lettél belinkelve. Csak a felére emlékeztem:)

erős ildikó írta...

Hát ez meglepő volt! Megértem, de például nem gondoltam volna - a blogod alapján - hogy ennyire puritán a hálószobád. Én nem vagyok ilyen barátságban az álmokkal, de a pihenés nekem is fontos. Az elegendő alvás - s még éjfél előtt ágyba bújni.

Lívia írta...

Igen, Napmátka:) Az alvás csodaszer. Egyébként az egész lakásom egyszerű. Alig van bútorom. de újabban nagyon szeretem a szépen terített asztalt. Talán, mert soha életemben nem érdekelt. És mindig bennem volt az egyszerűség szeretete de a hedonizmus is. Jól megférnek egymással:) De sokan meglepődnek, és sokan nem is kedvelik azokat, akiket nem lehet dobozokba tenni és felcimkézni. Szép napot Neked:)

Raindrop írta...

El is álmosodtam... :) Igazán jól írsz!
Én sem szeretem a sok bútort sehol a lakásban. A hálószobám egy 200x200x30 cm-es matracból, két sólámpából, és egy virágállványból áll. Imádom az egészet... :)
Örülök, hogy megkérdeztünk Duendével, kár lett volna ezt a bejegyzést kihagyni! :)

Lívia írta...

Szia, Raindrop:) Tíz évig matracon aludtam, és én is nagyon szerettem. De azután meguntam. Aludj egy jót, én is most jöttem fel a partról, elnyomott a meleg, pedig füvet akartam nyírni:) Igaz, hosszú még a nap:)