A szeretet ciki?

A legújabb Coelho könyvről akartam ma írni egy kedves olvasóm kérésére, azonban már most tudom, hogy nem a könyvről fogok írni. Aki kíváncsi rá, úgyis elolvassa és mindenkinek mást fog mondani, jelenteni, más érzéseket fog előcsalogatni a belső világából. Beleolvastam néhány fórumba és kritikába és jelentem, hogy a szeretet ciki. Giccses. Coelhot olvasni veszélyes. Lehülyéznek, leostobáznak és észre sem veszik, hogy őket még talán mélyebben is megérintette az író. Mert ha valami közömbös, elmegyünk mellette. Mégis együttérzek az ilyen elutasító és cinikus emberekkel, mert voltak olyan időszakaim, amikor ezerrel hárítottam, jó messzire kerültem önmagamtól és ha valaki a szeretetről beszélt, hányni tudtam volna. Egyszerűen menekültem az olyan emberek közeléből, akik prédikáltak nekem Istenről, a szeretetről, vagy arról, hogy legyek pozitív. Ez a mély csömör azonban óriási segítség volt. Belenéztem a tükrökbe és megláttam magam. De a tükrökbe csak az önreflektív ember néz bele, aki a tetszéseket, nemtetszéseket elvonatkoztatja a tárgytól, és önmagában figyeli meg az energiákat. Gyönyörűséges és zseniális folyamat az emberi megismerés, amelyen ha nem érett és erős személyiség indul el, nem kevés pszichés zavar és neurózis léphet fel. Mégis elkerülhetetlen, az útról nem léphetünk le, mert az út maga az élet. Tapasztalnunk kell, élnünk kell, majd fel kell ismernünk azt is, hogy meglévő tapasztalatainkból élni egyenlő a halállal, mert az élet csakis a mozgásban, az energiában van, az újban, a kihívásokban, az ismeretlenben. Nem egyszerre járjuk ezt az utat, ezért nem is érthetjük egymást. Ki itt tart, ki ott, ki a hegycsúcson van, ki a völgyben, ki zuhan éppen, ki emelkedik, ki csónakkal utazik, ki vonaton vagy éppen gyorslifttel. De van egy közös nevező. Ami minden emberben közös. Buddhistában, pogányban, keresztényben, mindenkiben. Ha ezt a közös nevezőt megtalálod, soha többé nem fogsz szenvedni semmitől. Az ember ősidők óta vonzódik a mágiához, a misztériumhoz és tudattalanul is keres olyan tudatállapotokat, amelyben a szenvedés nem létezik. Aki önmagát figyeli, igazán nem nehéz rájönnie, hogy a gondolat és a képzelet teremt, hogy az, ahogy érzed magad, hasonló energiákat, dolgokat vonz az életedbe. Aki másokat figyel, és kritizál, az elől e tudás el van zárva. Önmagát zárja el a felismerésektől. Mélyebb tudáshoz, mélyebb figyelem kell. És most nem informatív és lexikai tudásról beszélek. Van, aki készen áll a belső útra és van, aki nem. Van aki nem és mégis elindul és van aki készen áll, mégis hárít és kapaszkodik a felszínbe. Azt hiszem, azok szeretik Coelhot, akiknek a lelkét már megérintette a misztérium, akik nem hárítják a belső utat, és még ha van is bennük félelem, tudják, hogy ha nem félnek a félelemtől, akkor eljutnak a szeretetig. Coelhot a bátrak olvassák. És ha már visszakanyarodtam az íróhoz: ő nagyon jól tudja, hogy amit az ember él, arról nem beszél, csak arról beszélünk, amit keresünk, amire vágyunk. Mégis a költők, írók, művészek valamiféle küldetés tudatnak megfelelően megpróbálnak beszélni arról, amiről beszélni lehetetlen, mert abban a pillanatban semmivé válik, vagy éppen mély ellenérzést vált ki más emberekből, de van akit éppen az őrülettől ment meg. Hogy más is megélte azt, amit ő, és nem az az önáltatás és illúzió ha isteni természetünket keressük, hanem az, ha azt hisszük, boldoggá tehet bennünket hosszú távon a siker, a pénz, a karrier, a mások és a természet legyőzése. Szóval Coelhot olvasni ma divat, giccs, ciki és nagyon bölcs dolog. Mert ez a világ zseniális, paradox, misztikus és hihetetlenül logikus. Minden igaz és mindennek az ellenkezője is. Egy költő vagy író bátran leírhatja azt a mondatot, hogy "isten vagyok", Shirley McLaine minden következmény nélkül ordíthatja kitárt karokkal a tengerparton az önéletrajzi ihletésű filmjében, hogy "isten vagyok", de ha egy egyszerű ember az utcán kiabálna hasonlót, azonnal a pszichiátriára szállítanák, és megkapná a címkét: skizofrén. Pedig igaza van. Mekkora mázlim van, hogy verseket írok! Bár..lassan odabenn jobbak lehetnek az energiák. Gondoljátok csak el, ha királykisasszonynak öltözve Coelhot olvasnék a fűben fekve, senkit sem zavarna. Idekinn is ez lenne a normális. Nem azon görcsölni, hogy Coelho vajon ponyva-e vagy szépirodalom, hanem leülni egy fa tövébe egy jó könyvvel, vagy épp szeretkezni egy jót, meghívni vacsorára a barátainkat, elkezdeni végre futni, de ami a legeslegfontosabb, nem ártani senkinek, sem szóval, sem tettel. Ahogy Coelho is mondja - és még nagyon sokan - "Adj áldást és áldott leszel."

Ez a Titok.

Sofia

"...aki valóban elkötelezi magát az életnek, az sohasem áll meg..."

"...a gyökereim már készen állnak, de a lelkem haldoklik, valami miatt, amit nagyon nehéz diagnosztizálni, és még nehezebb gyógyítani. A megszokás. A rutin.."

"...aki csak a tapasztalataiból él az mindig a régi válaszokat ismételgeti az új problémákra.."

"...azzal, hogy olyat teszel, ami abszurdnak tűnik, megérintesz valamit a lelkedben, a legősibb részedben, abban, amelyik a legközelebb áll az eredethez.."

Paulo Coelho - Alef -

"A mágia erőt jelent. A képzelet önmagát megvalósító varázserejét jelenti."

Szepes Mária