2011. ápr. 17.

A szeretet ciki?



A legújabb Coelho könyvről akartam ma írni egy kedves olvasóm kérésére, azonban már most tudom, hogy nem a könyvről fogok írni. Aki kíváncsi rá, úgyis elolvassa és mindenkinek mást fog mondani, jelenteni, más érzéseket fog előcsalogatni a belső világából. Beleolvastam néhány fórumba és kritikába és jelentem, hogy a szeretet ciki. Giccses. Coelhot olvasni veszélyes. Lehülyéznek, leostobáznak és észre sem veszik, hogy őket még talán mélyebben is megérintette az író. Mert ha valami közömbös, elmegyünk mellette. Mégis együttérzek az ilyen elutasító és cinikus emberekkel, mert voltak olyan időszakaim, amikor ezerrel hárítottam, jó messzire kerültem önmagamtól és ha valaki a szeretetről beszélt, hányni tudtam volna. Egyszerűen menekültem az olyan emberek közeléből, akik prédikáltak nekem Istenről, a szeretetről, vagy arról, hogy legyek pozitív. Ez a mély csömör azonban óriási segítség volt. Belenéztem a tükrökbe és megláttam magam. De a tükrökbe csak az önreflektív ember néz bele, aki a tetszéseket, nemtetszéseket elvonatkoztatja a tárgytól, és önmagában figyeli meg az energiákat. Gyönyörűséges és zseniális folyamat az emberi megismerés, amelyen ha nem érett és erős személyiség indul el, nem kevés pszichés zavar és neurózis léphet fel. Mégis elkerülhetetlen, az útról nem léphetünk le, mert az út maga az élet. Tapasztalnunk kell, élnünk kell, majd fel kell ismernünk azt is, hogy meglévő tapasztalatainkból élni egyenlő a halállal, mert az élet csakis a mozgásban, az energiában van, az újban, a kihívásokban, az ismeretlenben. Nem egyszerre járjuk ezt az utat, ezért nem is érthetjük egymást. Ki itt tart, ki ott, ki a hegycsúcson van, ki a völgyben, ki zuhan éppen, ki emelkedik, ki csónakkal utazik, ki vonaton vagy éppen gyorslifttel. De van egy közös nevező. Ami minden emberben közös. Buddhistában, pogányban, keresztényben, mindenkiben. Ha ezt a közös nevezőt megtalálod, soha többé nem fogsz szenvedni semmitől. Az ember ősidők óta vonzódik a mágiához, a misztériumhoz és tudattalanul is keres olyan tudatállapotokat, amelyben a szenvedés nem létezik. Aki önmagát figyeli, igazán nem nehéz rájönnie, hogy a gondolat és a képzelet teremt, hogy az, ahogy érzed magad, hasonló energiákat, dolgokat vonz az életedbe. Aki másokat figyel, és kritizál, az elől e tudás el van zárva. Önmagát zárja el a felismerésektől. Mélyebb tudáshoz, mélyebb figyelem kell. És most nem informatív és lexikai tudásról beszélek. Van, aki készen áll a belső útra és van, aki nem. Van aki nem és mégis elindul és van aki készen áll, mégis hárít és kapaszkodik a felszínbe. Azt hiszem, azok szeretik Coelhot, akiknek a lelkét már megérintette a misztérium, akik nem hárítják a belső utat, és még ha van is bennük félelem, tudják, hogy ha nem félnek a félelemtől, akkor eljutnak a szeretetig. Coelhot a bátrak olvassák. És ha már visszakanyarodtam az íróhoz: ő nagyon jól tudja, hogy amit az ember él, arról nem beszél, csak arról beszélünk, amit keresünk, amire vágyunk. Mégis a költők, írók, művészek valamiféle küldetés tudatnak megfelelően megpróbálnak beszélni arról, amiről beszélni lehetetlen, mert abban a pillanatban semmivé válik, vagy éppen mély ellenérzést vált ki más emberekből, de van akit éppen az őrülettől ment meg. Hogy más is megélte azt, amit ő, és nem az az önáltatás és illúzió ha isteni természetünket keressük, hanem az, ha azt hisszük, boldoggá tehet bennünket hosszú távon a siker, a pénz, a karrier, a mások és a természet legyőzése. Szóval Coelhot olvasni ma divat, giccs, ciki és nagyon bölcs dolog. Mert ez a világ zseniális, paradox, misztikus és hihetetlenül logikus. Minden igaz és mindennek az ellenkezője is. Egy költő vagy író bátran leírhatja azt a mondatot, hogy "isten vagyok", Shirley McLaine minden következmény nélkül ordíthatja kitárt karokkal a tengerparton az önéletrajzi ihletésű filmjében, hogy "isten vagyok", de ha egy egyszerű ember az utcán kiabálna hasonlót, azonnal a pszichiátriára szállítanák, és megkapná a címkét: skizofrén. Pedig igaza van. Mekkora mázlim van, hogy verseket írok! Bár..lassan odabenn jobbak lehetnek az energiák. Gondoljátok csak el, ha királykisasszonynak öltözve Coelhot olvasnék a fűben fekve, senkit sem zavarna. Idekinn is ez lenne a normális. Nem azon görcsölni, hogy Coelho vajon ponyva-e vagy szépirodalom, hanem leülni egy fa tövébe egy jó könyvvel, vagy épp szeretkezni egy jót, meghívni vacsorára a barátainkat, elkezdeni végre futni, de ami a legeslegfontosabb, nem ártani senkinek, sem szóval, sem tettel. Ahogy Coelho is mondja - és még nagyon sokan - "Adj áldást és áldott leszel."
Ez a Titok.

Sofia





"...aki valóban elkötelezi magát az életnek, az sohasem áll meg..."


"...a gyökereim már készen állnak, de a lelkem haldoklik, valami miatt, amit nagyon nehéz diagnosztizálni, és még nehezebb gyógyítani. A megszokás. A rutin.."


"...aki csak a tapasztalataiból él az mindig a régi válaszokat ismételgeti az új problémákra.."


"...azzal, hogy olyat teszel, ami abszurdnak tűnik, megérintesz valamit a lelkedben, a legősibb részedben, abban, amelyik a legközelebb áll az eredethez.."



Paulo Coelho - Alef -






"A mágia erőt jelent. A képzelet önmagát megvalósító varázserejét jelenti."


Szepes Mária





19 megjegyzés:

Kataca írta...

Ezt ma mintha nekem írtad volna...hetek óta mindenhonnan Coelho idézetek jönnek szembe velem. Hiszem, hogy ennek oka van. Elhatároztam, hogy el fogom olvasni néhány könyvét, de a könyvesboltban akkora volt a választék, hogy nem tudtam választani. Vagy nem mertem. Mert az első találkozás egy íróval megalapozza az egész viszonyt...szerintem. Adj nekem tanácsot, kérlek: melyikkel kezdjem?
Előre is köszönöm!

Rory írta...

Köszönöm szépen! Olyan jó, hogy Te is azokat a gondolatokat fogalmaztat meg, melyeket én is érzek. Te annyit adsz, a képeiddel, verseiddel, idézeteiddel, hogy hiszem, hogy áldott vagy!

duende írta...

Megveszem a könyvet. Köszi. :)

Lívia írta...

Kedves Kataca!
Mindenképpen hallgass a szívedre! Azt mondják, hogy a kezdőknek legjobb könyv az Alkimista, de szerintem ha kezdő Coelhos vagy, akkor teljesen mindegy. Ha kezdő "kereső" akkor valóban jobb az író korábbi könyveivel kezdeni. Nyugodtan dönts megérzés alapján! Viszont ajánlani tudom a www.coelho.hu-t és ott többek között a fórumot(bár nem mindig Coelho a téma:) Jó olvasgatást:)

Lívia írta...

Rory drága, én köszönöm! Ha te nem vagy, nem is írok róla:)



Duende, szerintem neked tetszeni fog!:)

Csillagos írta...

Kedves Sofia, el kell mondjam, hogy én spec. nem szeretem Coelho-t. Többször volt már könyve a kezemben, megpróbáltam olvasni, de bevallom, számomra semmi újat nem mond és az írásai az én izlésem szerint tele vannak közhellyel. Ettől még tisztelem azokat, akik általa jutnak el egy bizonyos célba, nincs ezzel semmi baj, nem tartom cikinek, divatosnak már inkább...

Azonbn a záróidézettel nekem problémám van. "Adj áldást és áldott leszel." Ugyanis ez "eredetiben" a Bibliában van és ha összehasonlítjuk a kettőt, az eredeti sokkal többet jelent: „Megáldalak … és áldás leszel” (1Mózes 12,2) A Coelho-féle egy emberi produktum, a Bibliai egy kapott - ha úgy tetszik, a Legfelsőbb Misztériumtól - amit engedek, hogy átfollyon rajtam, s ezáltal leszek jobb ember, mert ha ez az áldás kiárad belőlem, és a világ jobbá válik, a Végtelen cselekszi, nem pedig én.

Ez csak magánvélemény volt, nem akartam vele senkit megbántani.
Csillagos

Lívia írta...

Kedves Csillagos, dehogy bántottál meg! Örülök neked és a véleményednek, de hidd el egyre több ember van, aki felismeri, hogy része a végtelennek és a misztériumnak, a természetnek. Minden tiszteletem azoké, akik egy vallás keretei között keresik Istent. De ez sokaknak már nem járható út. Nemrégiben feltettél egy kérdést a blogodban -miért járnak egyre kevesebben templomba? - akkor majdnem írtam neked, de nem találtam a címedet. Érzem, hogy veled ez nem egy vita lenne -mert arra nem vagyok hajlandó - hanem nyitott gondolatcsere. A nagyszüleim hívő református emberek voltak, egész gyerekkoromban templomba jártam. Hogy miért hagytam abba és hogyan találtam meg Istent? A bejegyzés rovat erre nem igazán alkalmas felület. Egyébként pedig ugyanarról beszélünk, csak máshogy:) Szóval, gyere máskor is, mindig örülök neked:)

Kataca írta...

Köszönöm!

lillacska írta...

Sofia, nagyon örülök, hogy ezt elolvashattam!
csodálom azt a nyugodt, derűs, bölcs elfogadást, ami a gondolataidból árad... amikor az elméletek a gyakorlatban megvalósulnak :) szeretném, ha nekem is így menne, errefelé haladok én is :)

Lívia írta...

Lillácska, nagyon kedves vagy, köszönöm!:)

zazálea írta...

még jó, hogy végigböngésztem a megjegyzéseket, ugyanis éppen azt akartam írni, amit Csillagos írt, hogy nézzük meg az eredeti szövegkörnyezetet is az idézettel kapcsolatban.
Kiábrándító vagyok vagy sem, én nem szeretem Coelho-t, zavar a közhelyessége, nem, a szeretet sosem ciki, nem volt és nem is lesz az, ám ahoyg ezt tálalják, az márt lehet.... öööö.... kevésbé vonzó.
Coelho-ról azt gondolom, hogy olyan, mint a koriander, megosztja a világot, egyik fele szereti (te), a másik fele ki nem állja (én). De látod, itt vagyok, nálad. :o)

Lívia írta...

Zazálea, dehogy kiábrándító...amúgy 40 évig utáltam a koriandert, most meg nagyon szeretem:) Nincs azzal baj, ha nem tetszik, nekem egy csomó író nem tetszik, nem is beszélek róluk.
És örülök, ha itt vagy! További szép hétvégét:)

Marvin írta...

Köszönöm a könyvajánlót!
Még mindig szép az oldalad.
Én pedig ismét felvettem a fonalat, és folytatom a Galaxist.

Lívia írta...

Szia Marvin! Köszönöm szépen és nagyon örülök, hogy visszatérsz! Szerettem a blogodat.

Ciripbogár írta...

Szia Sofia!

Én veled is teljesen egyetértek, és Csillagossal, Zazáleával is, egyszerre szeretem és utálom. Nem szeretem, mert szerintem is közhelyes, magát misztifikáló, egyszerre rivaldafényt áhító és belső utat járó, ami paradoxon, de, ugye ahogy írtad, ilyenek vagyunk mi is sokan. Arra azért kíváncsi lennék, mit tudott megvalósítani mindabból amit szánszándéknak hívnak, menyire járja ő ezt az utat. kétségeim vannak.

Szeretem olvasni

(nyelvtanulás céljából kezdtem el olvasni, pont azért mert egyszerű a nyelvezete)

mert ugyan közhelyesnek tartom, és úgy érzem, sok újat nekem se mond, mégis valami titokzatos módon, egy-egy mondat után elkalandoznak a gondolataim, más világokba repít a képzeletem, és azon kapom magam, hogy vagy egy órája pereg egy film különös képekkel, gondolatokkal. Valamit elindít bennem, és utána másképp érzékelem a világot.

Szeretem, ahogy leírod a te gondolatfolyamodat, én így nem lennék rá képes...szeretem a toszkánádat, a dunaparti Kis varázslatos világodat.

Lívia írta...

Ciripbogár, köszönöm a gondolataidat! Én sem szeretem minden könyvét, egyébként. De azért vigyázz az ilyen "közhely" címkékkel. Könnyen lehet, hogy amit ma annak érzel 10 év múlva ütni fog és a zsigereidig hatol. A lényünk, tudatunk, nem egy statikus valami - bár annak érzékeljük - és nagy meglepetések érhetnek és érnek is sokakat életük folyamán. Nagyon szép hétvégét kívánok!

Ciripbogár írta...

Vigyázok vele, ígérem!

Én sem akartam bántani vele vagy ítélkezni, csak jelenleg ez a helyzet.
Tisztába vagyok vele, hogy a most túl egyértelműnek tűnő gondolatok (vagy mert már sokszor találkoztam vele, vagy azért, mert még nem éltem meg mélyebben)később más élethelyzetben, más értelmet kaphat, és persze hogy én is változom. Talán saját magunkkal kapcsolatban érhetnek a legnagyobb meglepetések.

" A legegyszerűbb dolgok a legszokatlanabbak, és csak a bölcsek láthatják meg őket"
(az alkimista)

szeretnék kérdezni is valamit: a képeid olyan lágy fényben úszók, meseszerűek, kíváncsi lennék,hogy lesznek ilyen hatásúak...

Szép estét kívánok Neked is!

Lívia írta...

Ciripbogár, de jó ez a mondat, amit idéztél! Nagyon régen olvastam az Alkimistát. Duende oldalán olvastam még egy nagyon jót: Szerb Antal mondta állítólag, hogy csak a nagyok nem félnek a giccstől:)

A képeim, háát....fogalmam sincs, hogy sikerülnek néha ilyenre, ugyanis teljesen hülye vagyok a fotózás technikai részéhez. Van , amikor rajta felejtem a "természetfotózás" álláson és úgy fotózok idebenn:) A fényeket érzem, az biztos, meg talán a kompozíciót is, de ennyi. Amikor kisebbre vágom, akkor még a Picasaval ezt azt lehet rajta javítani, és most felfedeztem valamit, néhány képemből festményt varázsoltam, majd talán megmutatom. De ezt sem minden fotóval lehet megcsinálni. Egyébként szórt fénynél szeretek fotózni.
A te képeid viszont tényleg csodálatosak!

Ciripbogár írta...

Köszönöm az idézetet, bizony milyen igaz!
A képeid..sejtelmesek, anélkül hogy bármit tennél hozzá utólag. Tetszik, hogy a géped alkalmazkodik a világodhoz.