
...mi is fényből vagyunk. Ezt a fotót tavaly nyáron csináltam a lányomról és nagyon szeretem. Ma már nincs ilyen jó alakja, és éppen tegnap tudtam meg, hogy valószínűleg lány lesz az unokám, aki július végén érkezik hozzánk. A fényből....a fénybe, ahol a fény hiányán keresztül, sokszor a sötétségtől szenvedve és vágyakozva a fény után tapasztaljuk meg, hogy mi a Fény. Az Élet. Ahogy a sárból nyílik a lótusz, úgy változunk, túlhaladva a sötétséget. És aki túlhaladta, nem kérdezi már a másik embert, miért nem megy a fényre. A sötétséget, a fény hiányát csak akkor haladhatjuk meg, ha szembe nézünk árnyékainkkal, félelmeinkkel, a lélek sötét éjszakáival. Nem mondhatjuk meg senkinek, merre menjen. De világíthatunk, és akkor minden értelmet nyer. Mielőtt visszatérünk...a Fénybe.