2010. jún. 13.

Mediterrán konyha, napfényes ízek



Az olasz konyha iránti szerelmem lassan 20 évre vezethető vissza. Először idegenvezetőként, majd egy szerelem miatt utazgattam sokat ebbe a gyönyörű országba, ahonnan az egyik üknagyapám is származik. Akkoriban csak enni szerettem, főzni nem nagyon, így sok lehetőséget kihagytam a tanulásra, ami a gasztronómiát illeti. Legtöbsször egy umbriai kisvárosba jártunk jókat enni, Cittá delle Pieve-be, Serenellához. Többször is végigettem az étlapot náluk, és az ezt követő húsz évben nem ettem annyi fagyit, amennyit a Trasimeno-tó partján sétálgatva. Azóta imádom az olasz tésztákat, a caponátát, a capreset, a parmezán sajtot nagyszemű szőlővel, a pestót, a pinoli(fenyőmag) illatát pirítás közben és a jó pizzákat is. Ma már mindent meg lehet itthon is vásárolni, de egyvalami nagyon hiányzik. A házi olívaolaj íze és illata. Szóval én nagyrészt ilyesmiket eszem. Ha nem tudom, hogy mit főzzek, akkor mindig chilis tésztát (penne all'arrabiata) csinálok. Szerintem az országban én eszem a legtöbb fokhagymát. Amit sokszor készítek, az a caponata - szicíliai padlizsánsaláta - isteni illata van, amikor készül és nagyon-nagyon finom pirítósra halmozva. Recept itt. A capreset mindenki ismeri. Paradicsom, mozzarella, fokhagyma, olívaolaj, só, bors, bazsalikom. Többféleképpen is készítem és tálalom, mikor hogyan van kedvem hozzá. Ma is ez volt az ebédem. A francia ratatouille-t is nagyon szeretem és most kacsintgatok a görög és a spanyol konyha felé is. Mindezek ellenére konyhámban és szívemben a káposztás cvekedli és a töltött paprika dobogós helye megingathatatlan. És a tökfőzeléké is.








Szicíliai padlizsánsaláta
(caponata)




13 megjegyzés:

Névtelen írta...

:o) szuper az "ábrázatuk" :o) tuti finomak is :o)

Kr.

Barbara írta...

milyen gusztusos ! meg is hoztad az étvágyam :):)

Lívia írta...

Kristina, köszi. Igen, finomak. És könnyűek.


Mephaela, örülök:)

Felhőlány írta...

Mennyire vártam már, hogy hozz finomságokat is...! :) Hozzám is nagyon közel áll az olasz konyha, a caprese a mindig bevethető finomság, és örömmel olvasom, hogy Te is fokhagymával készíted!
A caponata receptet vittem (Tőle készítettem tegnap a gazpacho-t...), padlizsán jöhet minden mennyiségben...:)

Lívia írta...

Felhőlány, még lógok a kence receptekkel:) De lehet majd szóban elmondom, mert úgy utálok receptet írni:) A caponata nagyon finom, bár az enyém nem olyan leveses, így jobban szeretem. De ugyanúgy csinálom, ahogy ő.
A caprese fokhagyma nélkül?? Lehetetlen:)

Éva írta...

Kár, hogy nem írod le a recepteket...
Az írás hangulatos. A képek nyálcsorgatóak.:-)

Lívia írta...

Éva, a caponata receptjét belinkeltem, a capresehez nem kell recept, csak rápakolod amit leírtam. Kreatívan:) A sült paprikán szintén fokhagyma van, só, bors, olívaolaj és egy pár csepp balzsamecet. Látod ezért sem lennék gasztroblogger:)

trendo írta...

Olaszország valóban bővelkedik mesés ízekben, pazar ételekben.
Csak nem abból kell kiindulni, amit nálunk "olasz konyhának" hívnak.

Lívia írta...

Ebben van valami, Trendo. De azért a paradicsom és a mozzarella tonnaszám fogy náluk, és nálam is:)A húsokért már akkor sem voltam oda.

Éva írta...

Köszi,így már meg tudom csinálni őket, de én a kence receptekre gondoltam!:-)
Nem fogalmaztam valami világosan!
:-)

Éva írta...

Edénynézőbe is járok hozzád!

Raindrop írta...

Igen, nagyon hiánypótlóak a kajás fotóid. Én legalábbis mindig várom, mert hiába gasztro, de mégis más, mint a többi. :) Olyan Sofiás.

Lívia írta...

Raindrop, aranyos vagy, de éppen a kajás fotók nem mennek. Most is azért van ennyi gasztros bejegyzésem, mert a Duna-part tele van szúnyoggal:) De ilyen fogadtatás mellett több kedvem van gyakorolni:)