Sofia, a konyhatündér

A láz, ami az elmúlt hónapokban fokozott konyhai tevékenységre sarkallt, csitulni látszik. Mindig is szerettem főzni, ha volt kedvem hozzá, de komolyabban sohasem érdekelt a gasztronómia. Néhány hónapja elkapott a hév, és még bagettet is sütöttem!Kipróbáltam ezt-azt, és minden tiszteletem azoké, akik képesek órákat a konyhában tölteni, egy méter hosszú nevű dolgokat alkotni, de ez nekem sohasem ment. Bár nyitott vagyok minden új ízre és szeretem a fura ízpárosításokat is, egyre inkább vonzódom az egyszerű ételekhez, a minél kevésbé feldolgozott alapanyagokhoz, és a minél rövidebb elkészítési időhöz. Régen persze sokat főztem a gyerekek miatt, de azt hiszem néhányszor azért elhangozhatott a számból, hogy - Most nincs kedvem főzni- mert a fiam már 6 évesen tudott rántottát csinálni, ráadásul szakács is lett belőle.
Sokkal inkább érdekel viszont az evés lelki, szellemi háttere, a tudat és a táplálkozás összefüggései. Most viszont íme, a mai vacsorám: barnarizs bármivel felturbózva. Nagyon szeretem, jó sok fokhagymával főzöm, és amikor készen van, dobálok bele bármit, ami van itthon. Paradicsom, mozzarella (mindig van egy-két guriga a hűtőben), lilahagyma, erőspaprika, szóval bármit. Van amikor párolt, fokhagymás cukkinivel eszem. Néha meglocsolom egy kis szőlőmag-olajjal, meghintem jó sok petrezselyemmel. Ez az egyik kedvenc vacsorám.