A tél halála
Még fagyos a föld,
és dérszagú a csend.
Lomhán folyik az idő
a lusta folyó felett.
Még fázik az erdő,
és szürke a táj,
de minden, mi él,
a pillanatra vár,
amikor felzengnek
tavaszi dallamok.
Amikor a magány
a jéggel olvad,
s téllel halnak
a némán
ébredő hajnalok.
(Sofia)
4 megjegyzés:
Fölülről a 3. kép a jégtáblával és a faággal és a vers!:-)
alulról a második az már maga a tavasz:)
Egyszerűen csoda. Nem részletezem, hogy melyik kép tetszik a legjobban :-))
Tegnap - amikor készülhettek a képek - én egész nap benn ültem az irodában, ma meg nem volt ilyen napos idő nálunk. Úgyhogy én még csak vágyom a tavaszra, aminek az érkeztét jósolják a képeid.
Megint sikerült mosolygásra csábítanod, pedig elkapott a takonykór, elég vacakul vagyok.
Köszönöm nektek a látogatást!
Klárcsi, remélem már jobban vagy!
Megjegyzés küldése