2012. febr. 23.

A tél halála



A tél halála


Még fagyos a föld,
és dérszagú a csend.
Lomhán folyik az idő
a lusta folyó felett.
Még fázik az erdő,
és szürke a táj,
de minden, mi él,
a pillanatra vár,
amikor felzengnek
tavaszi dallamok.
Amikor a magány 
a jéggel olvad,
s téllel halnak
a némán
ébredő hajnalok.


(Sofia)














4 megjegyzés:

Éva írta...

Fölülről a 3. kép a jégtáblával és a faággal és a vers!:-)

lillacska írta...

alulról a második az már maga a tavasz:)

f.klárcsi írta...

Egyszerűen csoda. Nem részletezem, hogy melyik kép tetszik a legjobban :-))

Tegnap - amikor készülhettek a képek - én egész nap benn ültem az irodában, ma meg nem volt ilyen napos idő nálunk. Úgyhogy én még csak vágyom a tavaszra, aminek az érkeztét jósolják a képeid.

Megint sikerült mosolygásra csábítanod, pedig elkapott a takonykór, elég vacakul vagyok.

Sofia írta...

Köszönöm nektek a látogatást!

Klárcsi, remélem már jobban vagy!