Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
hófödte csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargó folyó tükrében láttam kelni a Napot,
sugaraiban éppen az álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyémántként ragyogni,
sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt, és láttam a reményt,
láttam az Embert, és láttam a Zenét.
Láttam a Földet szeretetben élni,
láttam a csöndet a széllel zenélni.
hófödte csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargó folyó tükrében láttam kelni a Napot,
sugaraiban éppen az álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyémántként ragyogni,
sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt, és láttam a reményt,
láttam az Embert, és láttam a Zenét.
Láttam a Földet szeretetben élni,
láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent, amerre csak néztem,
miközben éppen az ő tenyerében ültem,
s az ő hangján szólt a szél,
mint anya, ki gyermekének mesél:
Millió apró tükörben láthatod magadat,
hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy.
(sofia, 2006)
miközben éppen az ő tenyerében ültem,
s az ő hangján szólt a szél,
mint anya, ki gyermekének mesél:
Millió apró tükörben láthatod magadat,
hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy.
(sofia, 2006)
15 megjegyzés:
Gratulálok Sofia :o) jó a vers :o) ...olyannak látod a világot, amilyen Te vagy :o)
legalábbis legtöbbször.
Jók a képek is :o)!!!
Remélem jól vagy, sokat hallgattál :o.
Puszi Kristina
Köszönöm, Kristina! Jól vagyok, majd jövök többet (gazolás helyett is:)
Újra elbűvöltél! A verssel különösen, és persze a fotókkal is. Jó hogy ilyen költők élnek közöttünk!
Sofiám, nagyon szépek a képeid, a kezdőkép a virágágyással ,háttérben a kicsiházzal megragadó. Jó lehet ott kertészkedni és alkotni.
Én is ezt tenném. köszönöm a verset!
Bodzazsuzsa, nagyon kedves vagy, köszönöm!
Frida, rájöttem, hogy sokkal jobban megy nekem a gyönyörködés, mint a kerti munkák, de azért nem adom fel:)
Látom, nálad viszavonhatatlanul itt a tavasz. Jól esik nézni ezt a képet a fő oldalon.
A vers nagyon szép. Kicsit írigyellek, hogy ilyen szépen meg tudod fogalmazni az érzéseidet. Helyettünk is. Én a saját érzéseim kifejezésére csak lopom az ilyen szép mondatokat.
Kerestem és találtam- számomra igen 'értékes' blogot. Köszönöm. Üdv. Martha
Daisy, köszönöm! A kép tavalyi, de amint kivirul a sziklakertem, csinálok új fotót.
Ha megvan benned a vágy, hogy kifejezd magad és az érzéseidet, meg is fogod találni a módját!:)
Kedves Martha, én köszönöm neked a látogatást! Éppen elkezdtem nálad körülnézni és a hivatásod máris felcsigázta az érdeklődésemet. És a rózsák is! Én is látogatlak majd:)
Szépen kitavasziasodott a fejléced.:-)
Éva, igen, bár a fotó talán nyárvégi. Hamarosan lesz tavaszi is:)
Sofia, persze, hogy nem tavaszi a képed. Csak a téli képek után, amin zöld van, azt már tavaszinak hívom.:-)))
Mindig várom minden képed és írásod.A tavasziakkal vagy bármi mással sem lesz másképp!
Jó nálad, ezt továbbra is így érzem.:-)
Köszönöm, Éva:)
Jajjj, ez is gyonyoru! A kepek is a vers is!
Hogy lehet ilyen gyonyoruen fogalmazni?!?!
Köszönöm, Judith! Számomra is misztérium egy vers születése. Már akartam róla írni:)
Megjegyzés küldése