Csend, vihar után

Éppen cappucinot kortyolgattam a teraszon amikor dörögni kezdett. Nagyon szeretem a nyári viharokat, amikor hirtelen elsötétül az ég, néha egészen különleges fényben fürdik a Duna-part és a kert. És a vihar utáni csend....az eső és a föld illata már akkor kicsalogat a házból, amikor még lágyan szemerkélő esővel éppen csak búcsúzkodik a vihar. A levegő kristálytiszta, a fű élénk smaragdzöld, és az ég a haragos kékből lassan és szinte észrevétlenül változik vissza vihar előtti színére. Még egy ideig csend van, a madarak is némák, szinte hallani a virágszirmokról lehulló esőcseppeket.Azután megszólal egy madár, majd még egy, ettől a kakukk is nekibátorodik, a csigák kibújnak a házukból és nekivágnak a felfrissült kertben szép komótosan ennivaló után nézni. Majd kisüt a nap és mindenkit újra a kertbe csalogat. Innen-onnan vidám gyerekzsivaj hallatszik és halk búgás jelzi egy hajó közeledtét. Egymásba folynak a pillanatok, a hangok, a fények, a felhők , az illatok, a fák és a párolgó esőcseppek. Nincs más, csak béke. De még kell a vihar, hogy ezt felismerjük.

Víztükör

"A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli. De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is."


Kahlil Gibran

Vízállásjelentés

Duna-holtág

"A folyó évszázadról évszázadra folyik, s a partján zajlanak az ember történetei. Zajlanak, hogy aztán holnap feledésbe merüljenek, s a folyó tovább folyjon."

Milan Kundera

Esti séta a Dunában

Ez a legjobb akupunktúra. Általában kora reggel járkálok a kavicson, de most lementem megnézni mennyire árad a Duna. Hát, eléggé. Viszont ahogy így elnézem, napoznom kellene. Sürgősen.

Eső után

Lényegtelen dolgok

Raindrop ismét játékra invitált, és lényegtelen dolgokra kíváncsi rólam. Hát, legyen.....de egy picit másképp.

Számomra lényegtelen.....

a varrótű,
a politika,
, hogy megy-e a cipőm a táskámhoz,
tegnap óta a szódabikarbóna, mert kifelejtettem az áfonyás, csokis kekszből és isteni lett így is,
a sok beszéd,
bármi, amihez az adott pillanatban nincs kedvem. (pl. most továbbküldeni ezt a játékot)

A nyár csodája

"Amikor a nap a Rák jelébe lép, június huszonegyedikén, a fülemüle azonnal elhallgat. A rigó néhány nappal később. Ha az idő hűvösebb és esős, még július nyolcadikáig énekel. A levendula virágzik. A fák elérik legnagyobb lombsűrűségüket. Az erdei réteket a rezgőfű borítja el. Az érlelés kezdete. A kakukk már nem szól. A nyár hangja más mint a tavaszé. A mámor elmúlt. Nem a zene, hanem a festészet ideje. A mámor elmúlik, de a csoda megmarad."


Hamvas Béla

Tárgyak üzenete

Szeretem a szép tárgyakat. Kapni, venni, elajándékozni, alkotni, csodálni......Nem ragaszkodom hozzájuk, mégis fontosak,

.
..mert egy számomra fontos és kedves embertől, baráttól kaptam,

.....mert életem egy fontos szakaszához kötődik,

...mert családi hagyaték,

....mert egy hónapig nem ettem, hogy megvehessem,

.

....mert az elmúlt nyarat idézi,

.....és mert, csak úgy. Nem tudom, mit, miért és hová teszek, akasztok, csak azt tudom, hogy minden amit életemben meg tudtam magyarázni, az nem volt valódi. Az otthonod rólad mesél. Amikor téli estéken a környező utcákon sétálgatok, szeretek bekukucskálni az ablakokon. Elkapni kedves pillanatokat, együtt vacsorázó családot, egy meghitt ölelést, vagy csak egy üres konyhát, ahol nemsokára kiveszik a sütőből a frissen sült rongyos kifliket. De nagyon ritkák ezek a pillanatok, mert mindenki függönnyel védi otthonát, és meghitt pillanatait. Pedig a függönybehúzásnak is megvan az ideje. Szeretünk mások életébe bekukucskálni, de a miénkbe senki ne lásson bele! Ilyenek vagyunk. Persze van úgy, hogy elhúzzuk függönyeinket, például karácsonykor. Ez jó ürügy arra, hogy szeressünk, hogy ne csak a családunkra és a barátainkra mosolyogjunk. Karácsonykor a giccs sem giccs, mindent elnézel mindenkinek, a lélek kicsit levegőhöz jut. Szeretetünket tárgyakba csomagoljuk, de nincs is ezzel semmi baj. A tárgyaknak lelkük van. Ahogy nekünk is.

A Dunán

Ez a kis utca vezet a Dunához. Balra a kertkapu és a fák mögött a folyó. Néhány éve egészen közel merészkedett a házhoz, csak leültem az egyik lépcsőre és lógattam a lábam a vízbe. Már húzódik vissza a víz, így hamarosan fotózhatok a szigeten, amit egy kis holtág és a Duna fog közre. Piknikre készülünk ide a barátnőimmel. Étel, ital, könyv, heverészés, felhőbámulás és Duna. Kell ennél több?

"Van aki arra születik, hogy a folyóparton üldögéljen. Van akibe folyton belecsap a villám. Van, akinek kiváló a hallása. Van aki művésznek születik, van aki úszik, van aki gombokat gyárt. Van aki Shakespeare-t szaval, és vannak született anyák. És van olyan ember, aki táncol."

(Benjamin Button különös élete c. filmből)

Sofia, a konyhatündér

A láz, ami az elmúlt hónapokban fokozott konyhai tevékenységre sarkallt, csitulni látszik. Mindig is szerettem főzni, ha volt kedvem hozzá, de komolyabban sohasem érdekelt a gasztronómia. Néhány hónapja elkapott a hév, és még bagettet is sütöttem!Kipróbáltam ezt-azt, és minden tiszteletem azoké, akik képesek órákat a konyhában tölteni, egy méter hosszú nevű dolgokat alkotni, de ez nekem sohasem ment. Bár nyitott vagyok minden új ízre és szeretem a fura ízpárosításokat is, egyre inkább vonzódom az egyszerű ételekhez, a minél kevésbé feldolgozott alapanyagokhoz, és a minél rövidebb elkészítési időhöz. Régen persze sokat főztem a gyerekek miatt, de azt hiszem néhányszor azért elhangozhatott a számból, hogy - Most nincs kedvem főzni- mert a fiam már 6 évesen tudott rántottát csinálni, ráadásul szakács is lett belőle.
Sokkal inkább érdekel viszont az evés lelki, szellemi háttere, a tudat és a táplálkozás összefüggései. Most viszont íme, a mai vacsorám: barnarizs bármivel felturbózva. Nagyon szeretem, jó sok fokhagymával főzöm, és amikor készen van, dobálok bele bármit, ami van itthon. Paradicsom, mozzarella (mindig van egy-két guriga a hűtőben), lilahagyma, erőspaprika, szóval bármit. Van amikor párolt, fokhagymás cukkinivel eszem. Néha meglocsolom egy kis szőlőmag-olajjal, meghintem jó sok petrezselyemmel. Ez az egyik kedvenc vacsorám.

Újra a kertben

Ez a kis épület - régen nyárikonyhának használt - ma inkább lomtár. Egyelőre. Belül rendbe kell hozni, de kívül, azt hiszem így hagyom....

.......vagyis nem egészen. Nemsokára befutja a vadszőlő.

Nyílik a hortenziám!

Nagyon szeretem a borostyánt. Lenn a Duna-parton rengeteg van. Beborítja a kerítéseket, a fák törzseit, domboldalakat...... Nálam is sok lesz, szereti ezt a klímát.

Ez a felső kert. Egy cseresznyefa, egy sárgabarackfa, cserjék, bodza, akác, lonc a kerítésen és néhány tuja. Ősszel málnát, ribizlit és egrest szeretnék ültetni, két gyümölcsfát, talán szilvát és meggyet. És egy hársfát.
A pillangóknak.

Nem az én titkom, az éjszakáé.

"Álom: éppen attól más, hogy merész, szabad, miként az ébrenlét sosem, hiszen elrejtett fiókok mélyére dugdosott képeket rángat elő: tör, zúz, ordít, megbosszulva az ébrenlét fegyelmezettségét, megszínesíti a színtelent, a komisz varázsló."

Vavyan Fable

Duendétől és Raindroptól kaptam a játékot, vagyis a kérdést, áruljak el 7 titkot magamról. Mivel én nem gasztroblogot írok, itt szinte minden arról szól, hogyan élek, mik a fontos dolgok számomra. Így nem szedem pontokba magam, és tudom, senki sem fog ezért haragudni rám. Egy dolgot viszont elárulok, amiről talán később amúgy is írtam volna. Van valami amit nagyon-nagyon szeretek, és ez az alvás. Mindig is szerettem aludni, de néhány éve különösen vonzódni kezdtem az éjszakához. Tisztelni kezdtem az éjszakát és az alvást. Úgy éreztem, mintha valami kapu lenne, egy másik világ, ahol többet tudhatok meg erről a világról, önmagamról, mintha valami ősi gyógyító lenne, tanító, vagy tisztítótűz, misztériumokkal teli időtlen órák. Mindig sokat álmodtam, de sohasem analizáltam az álmaimat, úgy éreztem, ez nem fontos. Nem féltem a rémálmoktól sem a depressziós évek alatt. Soha nem szedtem be altatót, inkább nem aludtam két napig. Ahogy gyógyultam és változtam, az álmok is együtt változtak velem. Csodás álmok jöttek. Két éve alig álmodom, de jól és mélyen alszom, és könnyen ébredek. Akkor amikor akarok, óra nélkül. Az álmok kicsit hiányoznak, de az éjszakát azóta is tisztelem. Nekem fontos, hogy semmi felesleges dolog ne legyen a hálószobában, nincs is más, csak egy ágy és két éjjeliszekrény. Nem fekszem le teli gyomorral, és általában 10 órakor már beájulok. Télen előbb. Persze akadnak kivételek, de az egyetlen dolog a világon, amitől hülye tudok lenni, az az alváshiány. Szeretek vaksötétben aludni és imádom a napon száradt ágynemű illatát. A zaj nem zavar, de az itt nincs is. Madárdalra ébredek és éhes macskák nyávogására.
Szóval, ez az egyetlen komoly dilim. A komolytalanokról máskor.

Meditáció

"A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert"

Weöres Sándor

Sokat vagyok a parton. Üldögélek, vagy sétálok. Már gyerekkoromban azon gondolkodtam elalvás előtt, hogy vajon mi az a semmi? Talán a halált nem értettem, már nem emlékszem. Sokszor elképzeltem a semmit és nagyon szerettem ezt a játékot. Most már tudom, hogy az egész életem egy csodás utazás volt a teljesség felé, tele fájdalommal, örömmel, a valakivé válás vágyával, szerelemmel és magánnyal. Félelemmel és bátorsággal. Az ösztön visz a tudatosság felé. A szavak ürességének felismerése által jutsz a szavakon túlra, és csak ha őszintén éled meg szerepeidet, hullanak milliárd darabra. A belső csend olyan energia, mely könnyedén zúzza szét hazugságaidat, olyan tükör, melyben kíméletlenül meglátod saját magad. Előbb-utóbb mindenkinek eljön ez az idő. Ilyenkor élve meghalunk. Akár többször is. Akik nem értik, azt mondják, bolondok vagyunk, vagy betegek, de te már tudod, hogy minden ember külön kis világban él, és ezért szenvednek. Harcolnak, ítélkeznek, a biztonságot keresik.......Látod a milliárdnyi világot, hitrendszert, gondolatot, és a részekből egész lesz. A mozaik összeáll. Semmi sem különül el semmitől. Olyan egyszerű minden. Csak szeretni kell. És legelőször saját magadat. De ha nem megy , keresd a csendet. Állj meg néha....és ülj le. Csak úgy.