2011. jún. 5.

Vasárnap reggel...




...frissen szedett cseresznyével, müzlivel házi joghurtban és az elmaradhatatlan tejeskávém. Már kora reggel tilosban jártam, a szomszéd nyaraló kertjébe átlógó ágakról szedtem le a cseresznyét. A szívem szakad meg minden évben azért a 40-50 kg cseresznyéért, ami fennmarad a fán, bár a madarak boldogok. Mivel tűzoltókat nem hívhatok leszedni a cseresznyét, még létráról és fára mászással sem tudjuk a felét sem leszedni. Pedig annyira finom, édes és ropogós! És reggel, frissen szeretem igazán szemezgetni a cseresznyét, köpködni a magokat, hessegetni a macskákat az asztaltól és hallgatni a madarak reggeli koncertjét. Már megreggeliztem, mire a lányom felkelt és csatlakozott hozzám. Felcsillant a szeme a cseresznyétől és azt kérdezte: -Ugye meg van mosva? -Persze, feleltem, egész éjjel mosta az eső. Mert azt tudja, hogy nálam a kertben semmi sem látott még vegyszert. Szóval, mire az unokám megszületik, meg kell tanulnom megmosni a gyümölcsöket, különben tiltott zóna leszek. Hatalmas sikerrel csöpögtetik az emberekbe a félelmet, leginkább a televízión keresztül. A baktériumoktól, pollenektől, kullancsoktól, influenzától, stb.... A világ minél higiénikusabb, annál betegebb. Az immunrendszernek alig van dolga, így egyre gyakrabban önmaga ellen fordul. Az ember nem bízik az emberi test csodájában, inkább kirekeszti életéből a természetet. Már senki sem mer mezítláb a fűben sétálni, az erdőt is kerülik, vagy büdös vegyszerekkel kenik magukat. A Duna-parton műanyag szandálban sétálnak a kavicson...... és ha elered a meleg nyári eső hatalmas cseppekben, berohannak a házba. Az ember megszűnt a természet része lenni, napjainkban az elme az uralkodó. Az EGÓ. Ellenáll és irányít. Elkülönül és ítélkezik. De a természet nem ilyen. Spontán és intelligens. Nincsenek félelmei, ezért ÉL és ezért ragyog. Pedig vannak természeti katasztrófák, de ő nem ellenkezik. Én is úgy vagyok vele, hogy ha belelépek egy üvegdarabba a parton, akkor kiveszem az üveget és bekötöm a lábam. De valamikor csak felismerik az emberek, hogy minél több a félelem, annál több a baj is!

























13 megjegyzés:

Éva írta...

Egyetértek sok mindenben az írásoddal.
Eltávolodtunk a természettől.
Csak ott a baj, hogy talán elkéstünk teljesen visszatérni hozzá.Na, nem minden esetben, talán még nincs veszve minden.A nyugalmunkat, bizalmunkat elveszítettük.
Hogy miért késtünk el? Mert biztosan megvan a véleménye azok családjának, akik Németországban meghaltak. Akik meghaltak nekik is meglenne, ha ebszélhetnének. Lehet, hogy csak annyit mondanának, hogy miért nem mosták meg azt a gyümölcsöt, zöldséget, amit megettek.
Mivel én mindent boltban veszek kert híján, bizony megmosom. Hányan fogták meg, mennyi vegyszer került rá míg ideért messzeföldről. Mert nem lehetek annyira naív, hogy elhiggyem nincs rajta semmi, ami bajt is okozhatna.( Feltételes mód!)
Hangsúlyozom, sajnálom, hogy így alakult. Ha tehetem, belefekszem a fűbe, leveszem a szandálom, mélyeket lélegzem, és szeretek esőben sétálni.
A gyümölcsöket viszont megmosom. A ma ebédre készített uborkát is. Mert más is eszik belőle, felelős vagyok értük is.

Erika írta...

Milyen szépen leírtad az igazságot!!

Imádom az epret. De csak úgy, hogy ha ott vagyok a kertben, szedem és eszem. Mert csak ott érzem igazán az ízét és az illatát.
Ha tálba szedem (mert ugye annyit nem tudok egyszerre megenni) és beviszem már nem olyan az "íze". Már nincs meg az a hangulat.
Nálunk sincs permetezés. De a falú főútján lakunk. :((

Éva írta...

A képek mint mindig gyönyörűek. Szeretem a kissé elnyílt rózsákat, az edényeidet, a színeket és a cicus nyugalmát.A te világod nyugalmát is.

Lívia írta...

Drága Éva, egy szóval sem mondtam, hogy ne mossátok meg a gyümölcsöket és zöldségeket. Kicsit mélyebben nézd a dolgokat. Ha már az immunrendszer nem működik jól nem is tud elbánni a kórokozókkal. Viszont sosincs késő, de ezt sem úgy kell elkezdeni, hogy mosatlanul eszel mindent. Egész máshogy...

Erika, így van! Eprem is lesz majd, azt is imádom!


További szép napot kívánok nektek:)

Éva írta...

Tudom, hogy nem mondtad, hogy ne mossuk a gyümölcsöket.:-)
Gondolkoztam pár percig, hogy leírjam-e a gondolataimat, mert nem tűnök esetleg elég mélynek, ha nem írok majd ide regényt, hogy minden mélyebb gondolatomra is kitérjek.
Aztán mégis megtettem, leírtam..:-)

"Egész máshogy..." Talán még ezt is értem!

Lívia írta...

Éva, bármit írjál le!!Örülök neki, nem kell mindenben velem egyetérteni:)
Amúgy a németeknél szerintem kevés higiénikusabb nép van:) Én is sajnálom azokat az embereket, de az élet már csak ilyen, kockázatokkal jár, és ha nem kockáztatsz, nem is élsz...

Lívia írta...

...és nem a gyümölcsmosás kockázatára gondolok, szerintem tudod:)

Éva írta...

Tudom!:-)
És az a helyzet, hogy egyet is értek veled.Tetszik az írásod is. Ha nem értek egyet, azt meg itt úgyis le lehet írni.
Sajnálom a paradicsomi állapot, a természethez való közelségünk elvesztését. A nyugalmunkat veszett el, ami pótolhatatlan.Ennek adtam egy kicsit hangot.
Vissza lehet találni hozzá( természet nyugalom), de meg kell tanulni azt, ami eleve adva is lehetne, és volt is.
Te visszatalálsz hozzá, és a blogodba járok élvezni ezt az állapotot.
Tanulni is jövök.
Szép vasárnapot!Megyek befejezem a főzést, vendégek jönnek 1-re.

Lívia írta...

Neked is szép napot, nálam éppen töltött paprika rotyog:)

Kósa Márta írta...

Van aki sétál kicsi
talpát meg-megböki a "böki"
ribizlit néz és a
félérett cseresznye ízét élvezi
pancsol homokot szór
a fürdőkádba
lábát megmeríti
minden apró kis pocsolyába
virágot öntöz és nevet
kalapja alól szőkén
kunkorodnak ki a tincsek
Lili a neve a kertemben
szaladgáló huncutkodó
drága kicsi kincsnek!

/Tegnap volt ez idilli kép
ma már csak emlék nekem
míg a pirosodó gyümölcsöket egyedül ízlelgetem .
Momentán mosatlanul.)

Lívia írta...

Márta, köszi, ez nagyon aranyos volt!:) Szép estét!

Györgyi írta...

Nincs jobb annál, mint szabadon élni! Mezítlább járni, megfürdeni a nyári záporban és enni a természet tálja által kínált zödségekből, gyümölcsökből. Régebben természetes volt így élnem. Ma tudatos törekvés által teszem ezt.

Maruxanascimento @ gmail.com írta...

Sofia siempre me produce una sensación de paz pasar por tu blog, hermoso muro de piedras secas, como me gustan las viejas piedras en mi entorno el granito es de una imensa belleza, por desgracia esta sufriendo el ataque de la usura(es lo mismo que avaricia)
Me parece muy hermosa tu tierra, en la medida que puedas lucha por ella.
Un fuerte abrazo.
Maruxa