Misztérium

A Kincs

Szerelmet kerestem,

kincset találtam,

szerelemben

száz halált halván

Szerelemmé váltam,

hát így szeretlek tovább..

nélküled..

s élek szépen, egyszerűen,

örökké boldogan,

örökké szelíden.

Mert magával az

ördöggel háltam,

szerelemben

száz halált halván

Szerelemmé váltam.

Szerelmet kerestem,

kincset találtam.

Sofia

Szerelem

Van úgy, hogy én vagyok

a dal, az öröm, a vers,

s kertem illata tavaszi

zápor után..

Máskor rímtelenné vált életem

romjai felett hullatom könnyeim,

hogy megint elmúlt egy nyár...

nélküled..

Gyógyult lennék,

kit istennővé tett a férfi,

s költővé a fájdalom,

vagy odalenn a folyóparton

másik felét sóhajtó

elveszett lélek,

fák között bolyongó

balga remények,

éji imák,

tavaszi illatok?

Nem...már nem várok rád.

A szerelem nem te voltál.

A Szerelem én vagyok.

Sofia