Télvarázs

Ma szinte egész nap a levegőn vagyok. Csodálatos idő van, a fák, bokrok ágait vastagon borítja a hó és a dér, egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal. Már korán reggel jó nagy sétára indultam, addig mentem míg a hideg egészen a csontomig hatolt. Hazaérve begyújtottam a kandallóba, megreggeliztem és mire elindultam a boltba, már gyönyörűen sütött a nap is. Azóta kétszer is leszaladtam egy kis sétára, csak annyi időre jöttem haza, amíg ránéztem a kályhára és fát tettem a tűzre. Nem tudok hóban jó fotókat csinálni sajnos, és egyre inkább vágyom egy jobb gépre és egy fotótanfolyamra, úgyhogy délután beülök a jó kényelmes fotelbe a tűz mellé álmodozni kicsit. Mert az álmok nemcsak a mesében válnak valóra.

Frissen sütött croissant reggelire

Reggelire croissant-t sütöttem, és a sütésen kívül minden Tante Fanny (friss croissant tészta) érdeme. Szinte semmi munka nincs vele, még a tészta is perforálva van ott, ahol háromszögekre kell vágni és csak annyi dolgunk van, hogy feltekerjük, ha akarjuk előtte megtöltjük valamivel, tepsire rakjuk a sütőpapírral együtt, mert az is van hozzá, és készre sütjük. A felét megszórtam nádcukorral és fahéjjal a feltekerés előtt, nagyon finom lett. A többi most natúr maradt, ettem házi málnalekvárral és csak úgy is tejeskávéba tunkolva. Tényleg finom, de drága és ahhoz képest kevés, főleg egy többtagú család részére. Most egyedül voltam, így a nap további részében keményen fogok sportolni. És azt is elhatároztam, hogy legközelebb nekiállok az igazi vajas tésztának. Mindenesetre jó volt meleg croissant-t majszolgatni, miközben a nap is kisütött a fotózás és a reggeli végére. Szép hétvégét mindenkinek!

Misztérium

A Kincs

Szerelmet kerestem,

kincset találtam,

szerelemben

száz halált halván

Szerelemmé váltam,

hát így szeretlek tovább..

nélküled..

s élek szépen, egyszerűen,

örökké boldogan,

örökké szelíden.

Mert magával az

ördöggel háltam,

szerelemben

száz halált halván

Szerelemmé váltam.

Szerelmet kerestem,

kincset találtam.

Sofia

Szerelem

Van úgy, hogy én vagyok

a dal, az öröm, a vers,

s kertem illata tavaszi

zápor után..

Máskor rímtelenné vált életem

romjai felett hullatom könnyeim,

hogy megint elmúlt egy nyár...

nélküled..

Gyógyult lennék,

kit istennővé tett a férfi,

s költővé a fájdalom,

vagy odalenn a folyóparton

másik felét sóhajtó

elveszett lélek,

fák között bolyongó

balga remények,

éji imák,

tavaszi illatok?

Nem...már nem várok rád.

A szerelem nem te voltál.

A Szerelem én vagyok.

Sofia

Jégcsapok a parton