Lakótársak

"Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten tudja ezt."

Márai Sándor

Mobil terasz

Ezt az asztalt mindig oda teszem, ahol éppen süt a nap, vagy épp árnyék van. Mikor mihez van kedvem. Olvasni, teázni, írni, árnyékban kellemesebb. A reggeli kávé pedig napsütésben a legfinomabb. De ma alig süt, úgyhogy a program: gazolás és udvartakarítás.
Azután jól kipihenem magam, a kert valamelyik szegletében.

Ken Wilber chilije

Részlet Ken Wilber: Áldás és állhatatosság című könyvéből:

" A buddhisták "ürességről" alkotott fogalma is nagy segítségemre volt. Az üresség (súnjtá) nem hiányt, vagy légüres teret jelent, hanem akadályozatlanságot, béklyótlanságot spontaneitást, többé-kevésbé szinonímája az állandótlanságnak vagy mulandóságnak (aniccsa) A buddhisták szerint a valóság üres: nincs benne semmi állandó vagy abszolut örökké tartó, amihez kötődhetnél, amire támaszkodhatnál, vagy amiben biztonságban érezhetnéd magadat A Gyémánt- szútra szerint "Az élet olyan, mint egy buborék, egy álom, egy tükröződés, egy káprázat." Az a lényeg, hogy ne kapaszkodjunk a káprázatba, hanem "engedjük el", hiszen nincs is semmi, amibe kapaszkodni lehetne. Treya rákbetegsége megint csak egy állandó mementó, hogy a halál egy nagy elengedés, de nem kell megvárni a tényleges fizikai halálodat ahhoz, hogy mélyen elengedd a kapaszkodásodat és ragaszkodásodat ehhez a pillanathoz, és ehhez, és ehhez.

Hogy meggyőzzenek bennünket minderről, a misztikusok úgy tartják, hogy ha valaki választás nélküli éber tudatosságban él, akkor minden tevékenységét ego vagy önközpontúság nélkül fogja végezni e világban. Ha meghalsz az elkülönült én-érzet számára (vagy meghaladod azt) akkor meg kell halnod az énedet szolgáló, önközpontú cselekedeteid számára is. A misztikusok szavaival élve: önzetlen szolgálatot kell végezned. Másokat kell szolgálnod anélkül, hogy magadra gondolnál, vagy elimerést várnál el: egyszerűen szeretsz és szolgálsz.- Teréz anya szavaival: "Úgy szeress, hogy az már fájjon" Vagyis jó feleséggé válsz. Vagyis itt vagyok én, vacsorát főzök, mosogatok. Ne érts félre, sehol sem tartok Teréz anyához képest, de beteggondozó tevékenységemet egyre inkább önzetlen szolgálatom, ennélfogva spirituális fejlődésem legfőbb részének tekintem, egyfajta cselekvő meditációnak, együttérzésnek.....................most pedig jutalmul, hogy ezt a hosszú levelet elolvastátok, közlöm veletek, kedves jó feleségek, a világhírű vegetáriánus chilim receptjét:

Hozzávalók
2-3 doboz spanyolbab-konzerv
2 szál zeller felaprítva
2 feléaprított hagyma
2 zöldpaprika, felaprítva
2-3 K olívaolaj
1 kg egész paradicsom konzerv
3-4 gerezd fokhagyma
3-5 K chilipor
1-2 K kömény
2-3 K friss petrezselyem
2-3 K oregano
1 dobozos sör
1 csésze kesudió
1/2 csésze mazsola (ízlés szerint)

Melegítsd fel az olajat egy nagy lábosban, pirítsd üvegesre a hagymát, add hozzá a zellert, a zöldpaprikát, és a fokhagymát, majd süsd kb 5 percig. Add hozzá a paradicsomokat (levével együtt, apróra zúzva) és a spanyol babot, majd párold lassú tűzön. Add hozzá a chiliport, a köményt, a petrezselymet, az oregánót, a sört, a kesudiót és a mazsolát. Párold, amíg akarod. Díszítsd friss petrezselyemmel vagy reszelt cheddar sajttal.
Már nem emlékszem, hogy a sör eredetileg benne volt-e a receptemben, vagy csak egyszer beleejtettem főzés közben, mindenesetre a sör is fontos. Ja, és a K evőkanalat jelent, nem kávéskanalat, a chili titka a sok fűszerben rejlik.
Á votre santé. Egészségedre.
Boulder, 1988. július 27.
Szeretettel: Ken "

Megfőztem. Csak a mennyiségekkel játszottam egy picit, és sima vörösbab konzervet használtam. Bagettel fogjuk enni. Isteni lett!

Thank you, Ken:)

A Titok

A Titok


Szokatlan még e csend,
gondolat többé nem gyötör,
s a világ, mint örömből szőtt
áttetsző tükör
szórja rám fényeit,
s jót kacag.
Érted már a Titkot?
Én Isten vagyok,
s Te Isten vagy.

(Sofia)

" S valami furcsa módon,
nyitott szemmel érzem,
hogy testként folytatódom
a külvilágban,
nem a fűben, a fákban,
hanem az egészben."

József Attila

Lusták kertje

Képzeljétek, könyvet írtak nekem:) Több olyan embert ismerek, akik halálra dolgozzák magukat a kertben, és kevéssé élvezik. Nálam ez éppen fordítva van. Kevés munka, sok lazítás. A könyvbe még csak belelapozgattam, de nagyon jónak tűnik. Megyek is olvasni, hátha megtudom, mitől fordul ki a gaz magától a földből.

Csak egy kis játék:)

Imádom a felhőket és azt hiszem, ők is engem:)

Cseresznyefa árnyékában

Cseresznyét ettem reggelire, ebédre, és a vacsorát.....valószínűleg kihagyom:)

Itt van hát az imádott öreg cseresznyefám. Amikor érik a gyümölcs, reggelente szeretek mezítláb feljönni ide -kullancsokkal dacolva - és a fáról enni a cseresznyét. Néha leheveredek és nézem a Dunát, vagy a felhőket.... A kert e felső részébe tervezek még málna, ribizli és egres bokrokat ültetni, de egyelőre nem megoldott a locsolás. A cseresznyém finom és hibátlan, nem permetezem, csak nagyon-nagyon szeretem:)

Az új szerelem: a mozaik

Ez a cserép az asztalon, volt az első alkotásom:) Nagyon messze van a tökéletestől, de én imádom! Csináltam még két dobozkát, ami még messzebb van tőle, de nem adom fel.
Ma reggel intenzív alkotási vággyal ébredtem, ami teljesen meggyógyította a tegnapi bulin alaposan túlterhelt gyomromat. Fotózni szerettem volna, de nincsenek fények. Nem süt a nap, hűvös van, és valami megmagyarázhatatlan kreatív energia nem hagyja, hogy a kockás plédembe csavaródva műveljem a lazítás művészetét. Úgyhogy megyek is, összetörök néhány csempét. Nemsokára jázmintea illata keveredik majd isteni ragasztóillattal, és az elkövetkező napokban folyamatosan csempeszilánkok állnak majd a talpamba.

Reggeli pillanatok

Szeretek korán kelni. A hajnal fényei mágnesként vonzanak. A kávézás után vagy épp bögrével a kezemben leszaladok a partra, sétálok vagy üldögélek, álmaimban joggingban, futócipőben is neki szoktam indulni, de ez valahogy nem jön nekem össze. Úgy vagyok vele, mint a Gilmore lányok: "- Nem sportolunk."

Amikor szép idő van, a teraszon kávézom, és hamarosan betelepszem reggelenként imádott, öreg cseresznyefám alá egy tál frissen szedett cseresznyével az ölemben. Bárcsak most is megtehetném, akkor nem kellene bemennem a városba cseresznyét venni az esti clafoutishoz. Az én cseresznyém még nem érett, viszont este buli lesz nálam, és most éppen recepteket keresgélek. Egy kedves barátnőm lányságát búcsúztatjuk, néhány üveg vörösbor és finom ételek társaságában. Vetkőzős fiú nem lesz, de ha igen, csak nem tudok róla, mindenképpen fotóval tudósítok. Az előételeket és a desszertet én készítem.

Szeretem a reggeleket. Napfelketét nézni és közben hálát adni életem minden pillanatáért , különösen a legnehezebb időkért. Hálát mondok a családomért, a barátaimért a zenéért és minden szépségért körülöttem. És ilyenkor mindig szívből kívánom, hogy minden ember megtalálja a békét, a szeretetet. Azt, ami van. Jelen van minden pillanatban. Egy mosolyban, egy kutya tekintetében, egy szomorú szempárban, egy falat frissen sütött kenyérben, az eső hangjában, a madarak dalában, egy verssorban vagy épp fájdalmainkban. Még keresni sem kell, csak engedni a világnak, az Életnek, hogy vezessen bennünket. A szívünk hangján szól hozzánk, de csak akkor halljuk, ha csend van bennünk. Van, aki Isten hangjának nevezi, de teljesen mindegy. Ugyanarról beszélünk mindannyian és ugyanarra vágyunk mindannyian. Szeretetre. A teljességre.

Kuglóf, kávé, karosszék

.....avagy egy hedonista átlagos délutánja.

Hűvös van. Amint hazaértem a munkahelyemről, egy (vagy kettő) jó forró kávéra és süteményillatra vágytam, a sütő melegéről nem is beszélve. Már egyszer megsütöttem Sütis néne joghurtos kuglófját (még nem tudok linkelni, de már rajta vagyok az ügyön), és hatalmas sikert aratott, hidegen is isteni volt, így hozzá is láttam.

Joghurtos kuglóf (Sütis néne sütödéjéből)


Kell hozzá:


35 dkg finomliszt
1 csomag sütőpor
15 dkg margarin
20 dkg kristálycukor
1 citrom reszelt héja
3 tojás
2,5 dl joghurt

Ízlés szerint dió, mandula, csokoládé (apróra vágva), mazsola mehet bele (én kandírozott gyümölcsökkel bolondítottam meg egy kicsit)

A lisztbe beletesszük a sütőport.
Kikeverjük a margarint a cukorral, csipetnyi sóval, hozzáadjuk a tojásokat és a citromhéjat. Ehhez a masszához felváltva keverjük a lisztet, és a joghurtot, míg el nem fogynak. Egy kuglófformát kivajazunk, zsemlemorzsázunk és beleöntjük a tésztát.

1 órát sütjük kb. 160-170 fokon, majd egy pohár gőzölgő kávé, vagy kakaó és egy jó könyv , esetleg néhány macska társaságában bevackoljuk magunkat kedvenc karosszékünkbe.
Ha stresszes lennék, biztosan megnyugodnék.

Vihar után

A valóság az, ami történik és nem az, amit gondolunk róla.
Az egyetlen létező idő a jelen pillanat.

Csend, vihar után.
Remegő esőcseppek
rózsaszirmokon.

Kertfilozófia, avagy az életbarát kert

Nehéz úgy kertet tervezni, hogy az ember nem csak a macskákat szereti, hanem a madarakat is. Nem csak a növényeket , virágokat, hanem a kutyákat is. A vakondokról nem is beszélve. Még ha nem is rajongok értük, de képtelen vagyok pusztítani őket. Így tökélyre fejlesztem a fűpótlás technikáját, és nem véletlenül nem használom a gyep kifejezést. Az nálam sosem lesz. Egy buja, árnyas, fákkal, cserjékkel, virágokkal teli kert az álmom, ahol boldogan repkednek a pillangók, mászkálnak a csigák, heverésznek a macskák, és a rózsán lévő tetveket nem biológiai méreg pusztítja, hanem mondjuk katicabogarak, ha még valaki emlékszik rájuk. Szeretem a természetes környezetet és a természetes anyagokat is. A követ, a fát és próbálok egyre kevesebb műanyagot vásárolni. Ebben az évben már komposztálóm is van, nagyon szeretem, azóta felére csökkent a szemét és jövő évben már komposztot sem kell vennem. Hát, így alakulgat majd a kertem, szép lassan, mivel nem kicsi és én sem vagyok profi. De az leszek:)

"A természetben hol a hasznos, hol a kártékony lények kerekednek felül. Hagyjuk békén őket - akkor az egyik felfalja a másikat."

Goethe

Madárfürdő - római tálban

Sok rigó van a kertemben, nagyon szeretem a madarakat is. Egész télen etetem őket és a macskáimat is jól tartom, hogy eszükbe se jusson madárra vadászni. Már régen vágyom egy madárfürdőre -lehetőleg kőből - de addig sem fosztom meg őket a friss víztől a nyáron. És jött az isteni szikra: a római tálat nem használom túl gyakran, és egész jól mutatna a kavicsok között. Ilyen lett, de még szeretnék köré néhány növényt ültetni. Remélem hamarosan fürdőző rigókat is fotózhatok. És ha mégis sütni támadna kedvem, be sem kell áztatnom a tálat:)

Milli, Molli és a macskafóbiám

Ők Milli és Molli, Szepi, a főmacska kiscicái. Nekik nem találtam gazdát, így maradnak velem. Egészen 4 évvel ezelőttig komoly macskafóbiám volt. Sikítófrászt kaptam, ha hozzámért egy, ha valahová bementem ahol macska volt, közöltem: vagy ő, vagy én. Most......meg sem tudnék lenni nélkülük, imádom őket! 5 cicám van, de több nem lesz, műtétre készülünk Szepivel, és később a kicsikkel is. Már csak a varrótűfóbiám maradt meg, de azzal remekül együtt tudok élni, amíg varrónők élnek a világon.

......az, aminek nincs neve

"......Hallgatok, mint ahogy hallgat az ég, s ahogy a hegy, a tenger, a csillagok, s a kövek, ahogy hallgat minden, amiben van tudás. Mert van egy törvény - ki hozta? Nem tudom. A törvény: nem kimondani. Nem elválasztani az igent a nemtől. Nem elnevezni. Soha nem kimondani. Nehéz. Tudni, és sohasem kimondani. Olyan nehéz, hogy azt hiszem, e súlytól oly nehezek a kövek, s úgy éget e tudás, hogy azt hiszem, e tűztől izzanak a napok. Hogy mi az, ami van, s hogyan, kimondani még az isteneknek is tilos. A nagy kísértés: mondani. Így csábítják el a névtelen hatalmak azt, akiben nincs meg a kövek súlya, s a napok tüze. Aki hallgat, az örök. Aki szól, elveszett. Így lesznek a lezuhant istenekből emberek, s így lehetnek hallgató emberekből istenek. Nem kimondani, nem elnevezni, nem, soha nem megsérteni e világ szűzi fátyollal takart, rejtőző titkait. Maradjon így, titok. Úgy, ahogy rejtve van. És aminek rejtve is kell maradnia, mert csak így, a titkok mélységével igaz, szép és nagyszerű, csak így öröm, mosoly és végtelen. Maradjon költészet, álom, jóslat, sejtelem.

Maradjon az, aminek nincs neve."

Hamvas Béla

Haiku - a pillanat költészete -

"Fordulj a fenyőhöz, ha többet akarsz tudni a fenyőről, és menj a bambuszhoz, ha a bambuszról akarsz tanulni. Eközben el kell hagynod önző magadba feledkezésedet, különben csak ráerőszakolod magad a vers tárgyára, és nem tanulsz tőle. A vers akkor születik magától, ha te és a tárgy eggyé váltok, és ha elég mélyen belemerülsz a tárgyba ahhoz, hogy megláss benne egyfajta rejtett derengést. Akármennyire ékesszóló legyen is a versed, ha az érzés, amelyből fakad, nem természetes - vagyis te és a tárgy különállóak vagytok - akkor költészeted nem valódi, csupán sajátos utánzat. Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt, amit ők is kutattak"

Macuo Basó - a haiku nagymestere

Néhány haikum:

Szuszogó macska
puhán fekszik a kövön.
Vajon álmodik?

Mézédes illat
lengi be lágyan a kert
minden zeg-zugát.


Állj meg, jó vándor,
nincsen hová tartani.
Az út sosem volt.


Széllel érkezik
és a széllel száll tova
minden szerelem.


A lemenő nap
sugaraiban fürdik
az öreg Duna.


Tarka pillangók
örömtáncot repkednek
szerelmesüknek.


Nyári éjszaka.
Csillagtakaró alatt
bársonycsend honol.

Séta a kertben

"Hatalmas és szép a világ, mégis köszönöm az égnek, hogy egy piciny kertecske hozzám tartozik"
Goethe