Őszi képek - haikuk

Őszi fényekben

fürdő néma folyópart.

Csendes, mint a szív.

*

Ébredő hajnal.

Suhanó sirályokkal

játszó pirkadat.

*

Hűs hajnali szél.

Fáradt láb alatt könnyű

kavicsropogás.

Sofia

Májusi haiku

Tükröm a folyó,

hűs hajnali harmatban

fürösztöm arcom

(s.)

Tavaszi haiku

Virágillat száll.
Tavaszt csókol arcomra
hű szerelmesem.




(s.)

Téli haiku

Meztelen karok
nyújtóznak szerelmesen
fehér lepedőn.




A tavasz csókját
várja hófehér csendben
a téli világ.



(S.)

Vihar után

A valóság az, ami történik és nem az, amit gondolunk róla.
Az egyetlen létező idő a jelen pillanat.

Csend, vihar után.
Remegő esőcseppek
rózsaszirmokon.

Haiku - a pillanat költészete -

"Fordulj a fenyőhöz, ha többet akarsz tudni a fenyőről, és menj a bambuszhoz, ha a bambuszról akarsz tanulni. Eközben el kell hagynod önző magadba feledkezésedet, különben csak ráerőszakolod magad a vers tárgyára, és nem tanulsz tőle. A vers akkor születik magától, ha te és a tárgy eggyé váltok, és ha elég mélyen belemerülsz a tárgyba ahhoz, hogy megláss benne egyfajta rejtett derengést. Akármennyire ékesszóló legyen is a versed, ha az érzés, amelyből fakad, nem természetes - vagyis te és a tárgy különállóak vagytok - akkor költészeted nem valódi, csupán sajátos utánzat. Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt, amit ők is kutattak"

Macuo Basó - a haiku nagymestere

Néhány haikum:

Szuszogó macska
puhán fekszik a kövön.
Vajon álmodik?

Mézédes illat
lengi be lágyan a kert
minden zeg-zugát.


Állj meg, jó vándor,
nincsen hová tartani.
Az út sosem volt.


Széllel érkezik
és a széllel száll tova
minden szerelem.


A lemenő nap
sugaraiban fürdik
az öreg Duna.


Tarka pillangók
örömtáncot repkednek
szerelmesüknek.


Nyári éjszaka.
Csillagtakaró alatt
bársonycsend honol.