Melegednek a színek

A tél halála

A tél halála

Még fagyos a föld,

és dérszagú a csend.

Lomhán folyik az idő

a lusta folyó felett.

Még fázik az erdő,

és szürke a táj,

de minden, mi él,

a pillanatra vár,

amikor felzengnek

tavaszi dallamok.

Amikor a magány 

a jéggel olvad,

s téllel halnak

a némán

ébredő hajnalok.

(Sofia)

Duna

"Folyton csak keresünk, és az lesz a keresés vége, hogy megérkezünk oda, ahonnan elindultunk, és

most először, ismerni fogjuk a helyet."

T.S.Elliot

Télvarázs

Ma szinte egész nap a levegőn vagyok. Csodálatos idő van, a fák, bokrok ágait vastagon borítja a hó és a dér, egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal. Már korán reggel jó nagy sétára indultam, addig mentem míg a hideg egészen a csontomig hatolt. Hazaérve begyújtottam a kandallóba, megreggeliztem és mire elindultam a boltba, már gyönyörűen sütött a nap is. Azóta kétszer is leszaladtam egy kis sétára, csak annyi időre jöttem haza, amíg ránéztem a kályhára és fát tettem a tűzre. Nem tudok hóban jó fotókat csinálni sajnos, és egyre inkább vágyom egy jobb gépre és egy fotótanfolyamra, úgyhogy délután beülök a jó kényelmes fotelbe a tűz mellé álmodozni kicsit. Mert az álmok nemcsak a mesében válnak valóra.

Jégcsapok a parton