Mint a Nap

Mint a Nap, olyan szeretnék lenni én,
aranyló fénnyel borítanám a Földet,
előbb az egyik, majd a másik féltekén
ébreszteném a koránkelőket.
Mint az égbolt, olyan szeretnék lenni én,
oly végtelen és hatalmas otthon,
vagy könnyű, kövér felhő,
mely céltalanul úszkál az égbolton.
Oh, ha csak egyszer, én lehetnék a Csend!
Tengermély, néma bársonymező,
hol békére lel a lélek,
s válaszra a kérdező,
hol a semmiben
minden titkok titka van,

hol lenn a mélyben,
puha, fényes sötétségben
néha-néha meglelem magam.




(sofia 2006)