Raindrop játszani hívott és kíváncsi, mit olvasok éppen. A játék szerint a könyv 161. oldalának 5. sorát kell ide bemásolnom. A könyv, amit olvasok: Petrik Adrien: A másik kert -avagy a falkaélet dícsérete. Az ötödik mondatot a 161. oldalon akár én is írhattam volna, ugyanis így szól:
A hortenzia (Hydrangea macrophylla) is az egyik kedvencem.
Talán a játék szempontjából ez nem túl izgalmas mondat, a könyvet viszont szívből ajánlom mindenkinek, akik szeretik a kertészkedést, az állatokat, a gyönyörű fotókat, néhány jó recepttel és sok-sok életörömmel fűszerezve. Inspiráló, kreatív energiák áradnak a sorok közül. Ez egyébként az írónő második könyve, Az asszony és a háza után, amelyet még én sem olvastam, de valószínűleg meglepem magam vele hamarosan.
A játékot passzolom tovább - hogy kellően meglepjem Raindrop barátnőmet - Napmátkának, Palócprovancenak, Judithnak, Limarának és Deborahnak.
A hortenzia (Hydrangea macrophylla) is az egyik kedvencem.
Talán a játék szempontjából ez nem túl izgalmas mondat, a könyvet viszont szívből ajánlom mindenkinek, akik szeretik a kertészkedést, az állatokat, a gyönyörű fotókat, néhány jó recepttel és sok-sok életörömmel fűszerezve. Inspiráló, kreatív energiák áradnak a sorok közül. Ez egyébként az írónő második könyve, Az asszony és a háza után, amelyet még én sem olvastam, de valószínűleg meglepem magam vele hamarosan.
A játékot passzolom tovább - hogy kellően meglepjem Raindrop barátnőmet - Napmátkának, Palócprovancenak, Judithnak, Limarának és Deborahnak.
Részlet Petrik Adrien: A másik kert című könyvéből
"Otthon is főztem mindig, meg együtt főztünk, a gyerekekkel, meg szerettük is. De csak nem régen vagyok rá büszke. Az eszemmel is tudom, hogy ez nagyszerű dolog. Vasalni is. Meg teregetni, szépen teregetni, amit meg is kell tanítani a többieknek, mert honnan tudnák másképpen. Lepedőket teregetni, meg takarókat összehajtani, meg felverni a párnákat. A teregetést olyan végtelenül nőies dolognak tartom, mint a szövést. Alig tudok elképzelni szebbet, mint egy nőt, aki sző vagy tereget. Látom az egészet, még az illatát is érzem. A ruhák nedvességét meg a szél metszését. Szinte kézzel fogható az összmunka. Persze úgy látom, mint a filmeken, billegő fatámaszokkal a gyümölcsfákra akasztott kötelek és fényesen suhogó vásznak. Lenvászon lepedők, patyolattiszta ágyneműk, agyonmosott ingek. És közöttük bújkálva, félrehúzva a vásznak függönyeit, egy nagy kosárral, énekelve, de legalább dúdolva, a bárányfelhős ég alatt a nő."
