Az új szerelem: a mozaik

Ez a cserép az asztalon, volt az első alkotásom:) Nagyon messze van a tökéletestől, de én imádom! Csináltam még két dobozkát, ami még messzebb van tőle, de nem adom fel.
Ma reggel intenzív alkotási vággyal ébredtem, ami teljesen meggyógyította a tegnapi bulin alaposan túlterhelt gyomromat. Fotózni szerettem volna, de nincsenek fények. Nem süt a nap, hűvös van, és valami megmagyarázhatatlan kreatív energia nem hagyja, hogy a kockás plédembe csavaródva műveljem a lazítás művészetét. Úgyhogy megyek is, összetörök néhány csempét. Nemsokára jázmintea illata keveredik majd isteni ragasztóillattal, és az elkövetkező napokban folyamatosan csempeszilánkok állnak majd a talpamba.

Reggeli pillanatok

Szeretek korán kelni. A hajnal fényei mágnesként vonzanak. A kávézás után vagy épp bögrével a kezemben leszaladok a partra, sétálok vagy üldögélek, álmaimban joggingban, futócipőben is neki szoktam indulni, de ez valahogy nem jön nekem össze. Úgy vagyok vele, mint a Gilmore lányok: "- Nem sportolunk."

Amikor szép idő van, a teraszon kávézom, és hamarosan betelepszem reggelenként imádott, öreg cseresznyefám alá egy tál frissen szedett cseresznyével az ölemben. Bárcsak most is megtehetném, akkor nem kellene bemennem a városba cseresznyét venni az esti clafoutishoz. Az én cseresznyém még nem érett, viszont este buli lesz nálam, és most éppen recepteket keresgélek. Egy kedves barátnőm lányságát búcsúztatjuk, néhány üveg vörösbor és finom ételek társaságában. Vetkőzős fiú nem lesz, de ha igen, csak nem tudok róla, mindenképpen fotóval tudósítok. Az előételeket és a desszertet én készítem.

Szeretem a reggeleket. Napfelketét nézni és közben hálát adni életem minden pillanatáért , különösen a legnehezebb időkért. Hálát mondok a családomért, a barátaimért a zenéért és minden szépségért körülöttem. És ilyenkor mindig szívből kívánom, hogy minden ember megtalálja a békét, a szeretetet. Azt, ami van. Jelen van minden pillanatban. Egy mosolyban, egy kutya tekintetében, egy szomorú szempárban, egy falat frissen sütött kenyérben, az eső hangjában, a madarak dalában, egy verssorban vagy épp fájdalmainkban. Még keresni sem kell, csak engedni a világnak, az Életnek, hogy vezessen bennünket. A szívünk hangján szól hozzánk, de csak akkor halljuk, ha csend van bennünk. Van, aki Isten hangjának nevezi, de teljesen mindegy. Ugyanarról beszélünk mindannyian és ugyanarra vágyunk mindannyian. Szeretetre. A teljességre.

Kuglóf, kávé, karosszék

.....avagy egy hedonista átlagos délutánja.

Hűvös van. Amint hazaértem a munkahelyemről, egy (vagy kettő) jó forró kávéra és süteményillatra vágytam, a sütő melegéről nem is beszélve. Már egyszer megsütöttem Sütis néne joghurtos kuglófját (még nem tudok linkelni, de már rajta vagyok az ügyön), és hatalmas sikert aratott, hidegen is isteni volt, így hozzá is láttam.

Joghurtos kuglóf (Sütis néne sütödéjéből)


Kell hozzá:


35 dkg finomliszt
1 csomag sütőpor
15 dkg margarin
20 dkg kristálycukor
1 citrom reszelt héja
3 tojás
2,5 dl joghurt

Ízlés szerint dió, mandula, csokoládé (apróra vágva), mazsola mehet bele (én kandírozott gyümölcsökkel bolondítottam meg egy kicsit)

A lisztbe beletesszük a sütőport.
Kikeverjük a margarint a cukorral, csipetnyi sóval, hozzáadjuk a tojásokat és a citromhéjat. Ehhez a masszához felváltva keverjük a lisztet, és a joghurtot, míg el nem fogynak. Egy kuglófformát kivajazunk, zsemlemorzsázunk és beleöntjük a tésztát.

1 órát sütjük kb. 160-170 fokon, majd egy pohár gőzölgő kávé, vagy kakaó és egy jó könyv , esetleg néhány macska társaságában bevackoljuk magunkat kedvenc karosszékünkbe.
Ha stresszes lennék, biztosan megnyugodnék.

Vihar után

A valóság az, ami történik és nem az, amit gondolunk róla.
Az egyetlen létező idő a jelen pillanat.

Csend, vihar után.
Remegő esőcseppek
rózsaszirmokon.

Kertfilozófia, avagy az életbarát kert

Nehéz úgy kertet tervezni, hogy az ember nem csak a macskákat szereti, hanem a madarakat is. Nem csak a növényeket , virágokat, hanem a kutyákat is. A vakondokról nem is beszélve. Még ha nem is rajongok értük, de képtelen vagyok pusztítani őket. Így tökélyre fejlesztem a fűpótlás technikáját, és nem véletlenül nem használom a gyep kifejezést. Az nálam sosem lesz. Egy buja, árnyas, fákkal, cserjékkel, virágokkal teli kert az álmom, ahol boldogan repkednek a pillangók, mászkálnak a csigák, heverésznek a macskák, és a rózsán lévő tetveket nem biológiai méreg pusztítja, hanem mondjuk katicabogarak, ha még valaki emlékszik rájuk. Szeretem a természetes környezetet és a természetes anyagokat is. A követ, a fát és próbálok egyre kevesebb műanyagot vásárolni. Ebben az évben már komposztálóm is van, nagyon szeretem, azóta felére csökkent a szemét és jövő évben már komposztot sem kell vennem. Hát, így alakulgat majd a kertem, szép lassan, mivel nem kicsi és én sem vagyok profi. De az leszek:)

"A természetben hol a hasznos, hol a kártékony lények kerekednek felül. Hagyjuk békén őket - akkor az egyik felfalja a másikat."

Goethe

Madárfürdő - római tálban

Sok rigó van a kertemben, nagyon szeretem a madarakat is. Egész télen etetem őket és a macskáimat is jól tartom, hogy eszükbe se jusson madárra vadászni. Már régen vágyom egy madárfürdőre -lehetőleg kőből - de addig sem fosztom meg őket a friss víztől a nyáron. És jött az isteni szikra: a római tálat nem használom túl gyakran, és egész jól mutatna a kavicsok között. Ilyen lett, de még szeretnék köré néhány növényt ültetni. Remélem hamarosan fürdőző rigókat is fotózhatok. És ha mégis sütni támadna kedvem, be sem kell áztatnom a tálat:)

Milli, Molli és a macskafóbiám

Ők Milli és Molli, Szepi, a főmacska kiscicái. Nekik nem találtam gazdát, így maradnak velem. Egészen 4 évvel ezelőttig komoly macskafóbiám volt. Sikítófrászt kaptam, ha hozzámért egy, ha valahová bementem ahol macska volt, közöltem: vagy ő, vagy én. Most......meg sem tudnék lenni nélkülük, imádom őket! 5 cicám van, de több nem lesz, műtétre készülünk Szepivel, és később a kicsikkel is. Már csak a varrótűfóbiám maradt meg, de azzal remekül együtt tudok élni, amíg varrónők élnek a világon.

......az, aminek nincs neve

"......Hallgatok, mint ahogy hallgat az ég, s ahogy a hegy, a tenger, a csillagok, s a kövek, ahogy hallgat minden, amiben van tudás. Mert van egy törvény - ki hozta? Nem tudom. A törvény: nem kimondani. Nem elválasztani az igent a nemtől. Nem elnevezni. Soha nem kimondani. Nehéz. Tudni, és sohasem kimondani. Olyan nehéz, hogy azt hiszem, e súlytól oly nehezek a kövek, s úgy éget e tudás, hogy azt hiszem, e tűztől izzanak a napok. Hogy mi az, ami van, s hogyan, kimondani még az isteneknek is tilos. A nagy kísértés: mondani. Így csábítják el a névtelen hatalmak azt, akiben nincs meg a kövek súlya, s a napok tüze. Aki hallgat, az örök. Aki szól, elveszett. Így lesznek a lezuhant istenekből emberek, s így lehetnek hallgató emberekből istenek. Nem kimondani, nem elnevezni, nem, soha nem megsérteni e világ szűzi fátyollal takart, rejtőző titkait. Maradjon így, titok. Úgy, ahogy rejtve van. És aminek rejtve is kell maradnia, mert csak így, a titkok mélységével igaz, szép és nagyszerű, csak így öröm, mosoly és végtelen. Maradjon költészet, álom, jóslat, sejtelem.

Maradjon az, aminek nincs neve."

Hamvas Béla

Haiku - a pillanat költészete -

"Fordulj a fenyőhöz, ha többet akarsz tudni a fenyőről, és menj a bambuszhoz, ha a bambuszról akarsz tanulni. Eközben el kell hagynod önző magadba feledkezésedet, különben csak ráerőszakolod magad a vers tárgyára, és nem tanulsz tőle. A vers akkor születik magától, ha te és a tárgy eggyé váltok, és ha elég mélyen belemerülsz a tárgyba ahhoz, hogy megláss benne egyfajta rejtett derengést. Akármennyire ékesszóló legyen is a versed, ha az érzés, amelyből fakad, nem természetes - vagyis te és a tárgy különállóak vagytok - akkor költészeted nem valódi, csupán sajátos utánzat. Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt, amit ők is kutattak"

Macuo Basó - a haiku nagymestere

Néhány haikum:

Szuszogó macska
puhán fekszik a kövön.
Vajon álmodik?

Mézédes illat
lengi be lágyan a kert
minden zeg-zugát.


Állj meg, jó vándor,
nincsen hová tartani.
Az út sosem volt.


Széllel érkezik
és a széllel száll tova
minden szerelem.


A lemenő nap
sugaraiban fürdik
az öreg Duna.


Tarka pillangók
örömtáncot repkednek
szerelmesüknek.


Nyári éjszaka.
Csillagtakaró alatt
bársonycsend honol.

Séta a kertben

"Hatalmas és szép a világ, mégis köszönöm az égnek, hogy egy piciny kertecske hozzám tartozik"
Goethe

Szivárvány:)

Egy órája éppen Duende szivárványos fotóját csodáltam. Nem sokkal később megyek ki az előszobába, és mit látok?? A falon egy szivárványt! Rohantam a gépemért, elemcsere.....és ennyire tellett a tudásomból....és a gépemből. Most mondja valaki, hogy nincsenek csodák!

A hajnal csodája

"Egy szép napon majd hivatalosan is elismerik, hogy amit mi valóságnak kereszteltünk el, az még inkább illúzió, mint az álmok világa"
Salvador Dalí

Te hányszor nézed meg egy héten a napfelkeltét? Észreveszed-e a millió apró csodát körülötted? Megérint-e a természet bölcs és örökkévaló szépsége? Félsz-e a csendtől? Észrevetted-e, hogy amire figyelsz, azt erősíted, s amit figyelmen kívül hagysz, nem is létezik számodra?
Mire akarsz figyelni?

"A jó és a rossz tettek eszméjén túl létezik egy másik dimenzió. Ott találkozunk"
Rumi

Bodzaszörp

"Ha az élet citromot ad nekünk, csináljunk belőle limonádét."
A.Einstein

........és ha még bodzát is ad mellé, akkor álljunk neki a bodzaszörpnek! Az elmúlt évben készítettem először szörpöt és nagyon-nagyon finom lett. A recept természetesen a világhálóról való, de sajnos nem emlékszem pontosan honnan. Ha eszembe jut, pótolom a forrás megjelölését, de bodzaszörp tekintetében ez talán nem olyan főben járó bűn. Egy kicsit macerásabb elkészítésűt választottam, mert azt ígérték, hogy gyönyörű színe lesz. Az is lett.
Íme a recept:

Kell hozzá:

20-25 nagyobb bodzavirág
4 kg cukor
6 l víz
5-6 db citrom
2 zacskó citromsav (10 dkg össz.)
1 kávéskanál nátrium-benzoát

5 l vizben elkeverek 3,5 kg cukrot és felforralom. A maradék fél kiló cukrot karamellizálom, felöntöm 1 l vízzel. A cukrot összekapja, de a további melegítéstől szépen elolvad. A két cukros lét összeöntöm, felforralom, és hagyom hűlni. Mikor már nem forró, beleteszem a citromsavat, a tartósítószert, a felkarikázott citromokat, és természetesen a bodzavirágokat. Mehet bele egy kis citromfű is, esetleg akác, menta. 4-5 napig hagyjuk így naponta 2-3-szor megkeverve. Opcionálisan beszélgetni is lehet vele, nagyon meghálálja!

Bolhás kincseim

"Mind, akik látnak, azzá válnak, amit meglátnak."
William Blake

Szeretek korán kelni, de annál korábban azért nem. Most viszont kedvet kaptam én is egy kis piacozáshoz és kora hajnali ébredésre programoztam magam. Nálunk időben kell menni, mert a jobb dolgokat pillanatok alatt elviszik. Amit szerettem volna, az persze nem volt, de találtam mást. Függönyöket, terítőt, kislábast, kosarat és egy cserép virágtartót, amit egyelőre nem tudok beültetni, mert a cicák azonnal elfoglalták és szinte csak enni jönnek ki belőle.
Megyek legközelebb is. Addig megyek, míg rám nem mosolyog egy ódon, kőből készült madárfürdő.

A folyónál

A folyónál ülök
álmos hajnalon,
a szelet nézem
s a vizet hallgatom.
Puhán ölel a pillanat,
segít magam elfeledni,
mára csak egy vágyam maradt,
még jobban szeretni.


(Sofia)

A bodza illata

A hálószobám melletti kertrészen van egy dzsumbujos, bodzás, orgonás, akácos, vadvirágos és gazos domboldal, ami nagy kihívás egy kezdő hobbykertésznek. Nem is itt kezdem a kerttervezést, egyébként is szeretnék egy területet, amit meghagyok természetes formájában.

Amint engedi az idő, nyitott ablaknál alszom és reggel bodza illatra ébredek, madárcsicsergéssel. Kimegyek a teraszra egy bögre kávéval és máris a - kell ennél több, mint ami van? - hangulatba reppenek.

A bodza egy részét napokon belül üvegekbe varázsolom.

Szellem a kertben - és más furcsaságok

Ha ismerősnek hangzik ez a cím, biztosan olvassátok Duendét, bár az ő szelleme a fazékban van. Furcsaságaink azonban közel hoztak bennünket egymáshoz. Olyannyira, hogy mióta ismerem őt, a telefonszámlám a duplájára nőtt, viszont soha többé nem veszek bolti majonézt, fűszeres minibagettekkel döntöm le lábáról a családomat, és kellő inspirációt kaptam, hogy kilépjek szent magányom falai mögül és hasznos tagja legyek a blogtársadalomnak, hogy inspiráljak, erőt adjak, megköszönve mindazt amit tőletek, kedves bloggerek és más emberektől kaptam életemben.

Szóval itt vagyok. Fogalmam sincs persze, miről fogok írni, mert gasztroügyileg még vannak korlátaim, bár helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy a kreatív energiák nálam a kert felé tartanak. Ez egy új szerelem, mondhatnám, nagyon béna vagyok még a kertészkedéshez, az álmom mégis egy bájos, buja tündérkert létrehozása. Az álmok pedig valóra válnak. Közben főzögetek tőletek és felkészülök a majdani nagymama-létre. Egy másik szerelem a mozaik és a fotózás. Mindkettőben szenvedélyes kezdő vagyok. Amit viszont a legjobban szeretek csinálni, az valószínűleg halálosan untatna benneteket, és postot is nehezen tudnék írni róla. Ez az ülés és bambulás. Nevezhetném meditációnak is, de azért nem nevezem, mert a meditációban van egy kis szándék, az én leülésem viszont abszolut spontán. Lemegyek a partra, leülök és ottfelejtődök pár órára. Nálam a kávézás is minimum 2 óra. A biológiai órám lelassult, az óramutatók totálisan összegabalyodtak és alfában élem az életem. Vagyis hagyom, hogy az Élet nyilvánuljon meg általam. Nincs mit tenni. Ahogy kedvenc íróm, Hamvas Béla mondja: "Eljátszom az időt"
Hol itt-hol ott, hol ezzel, hol azzal. De mindig szívvel.

Köszönöm, Duende és köszönöm Mindenkinek.