Béke

Kő, rózsa, kövirózsa

A nagy kékség

Tegnap este lesétáltam a partra kavicsos sóderért a készülő kövirózsa-kertembe és ez a látvány fogadott. A Duna ragyogott és az ég ezerféle kékben tündökölt, és húzott magához, akár a mágnes. A figyelem eggyéválik a pillanattal, a belső csend a külsővel, az idő beleolvad a térbe. Az ég eltűnik, hiszen nem is létezik. Éppolyan illúzió, mint az elme, amely korlátaival képtelen felfogni a végtelent. Biztonságra, keretekre, ideológiákra és szabályokra van szüksége, ezért azt mondjuk, az ég van felettünk. Pedig az a végtelen, és a kék a levegő, az energia egy bizonyos sűrűségének a színe. Az elme időhöz kötött, múlt és jövő közt ugrál és mindent megtesz, hogy el ne veszítse hatalmát feletted. A felhők pedig a gondolataid, amelyek létünk során éppoly különbözőek, mint a felhők az égen. Szépek, csúnyák, építőek, rombolóak, paranoidok, mert ezeknek a kis energiacsomagocskáknak egyetlen céljuk van, hogy a forrás felé segítsenek téged. Hogy felismerd, te nem a gondolat vagy, hanem a végtelen tér, nem a sztori, hanem a vetítővászon, nem a hullám, hanem az óceán. Az energia teljességét annak hiányán keresztül tapasztalod, életünk a félelemtől mozog a szeretet felé. Nem ellentétek vannak, hanem hiányállapot, mely nem látja, hogy a lét maga a bőség, és amivel azonosul, amiben hisz, meg is teremti azt. Szavaiddal, gondolataiddal és hiteddel teremted meg a körülötted lévő valóságot. Minden energia, és ezt nem kell elhinni, sem nekem, sem Einsteinnek, ezt minden egyes ember megtapasztalhatja. Ha készen áll rá. Csak azok nem kapnak bizonyítékot, akik bizonyítékot akarnak. Az alkímia a lélekben játszódik, hogy a testtel és elmével való azonosulásból felébredj, hogy ne robotként, hipnózisban éld az életed, hanem a szellemben, életként ismerd fel magad és a többi embert. Az alkimista pedig a figyelem. Ahogy a kvantumfizikában már felfedezték a tudósok, hogy amint megfigyelünk egy objektumot, az változni kezd. A hullámból a megfigyelés által lesz részecske. Semmilyen hatásnak nem teszik ki, csak megfigyelik. Fel tudod ezt fogni? Hogy mit jelent a figyelem? A tiszta figyelem, persze, az ítélkezés- és választásmentes, tiszta figyelem, olyan mint a tiszta tükör, aminek édes mindegy, ki áll elé. Ahhoz, hogy megismerjen, nem kell tudnia, milyen jegyű vagy vallású vagy, mert nem rak téged dobozokba, nem aggat rád címkéket. Ezért nem tud, hanem lát. Látja a figyelem általi változást, és látja, hogy a változás csakis a MOSTból indulhat. A Most a kapu a tudatos és tudattalan között, és amikor kinyílik, csodálatos, de éppoly nehéz és katartikus út vár rád. Sokkal könnyebb hinni Istenben, mint önmagadba nézni, önmagadba zuhanni és felismerni, hogy minden isten. Hogy minden tudat. Hogy minden szeretet. Ahogy tisztul a tudatalatti, úgy tágul a tudat. Megváltozik az érzékelés, az észlelés, és engedned kell magad sebezhetővé, érzékennyé válni. Az Igazság - a korlátoktól mentes, tisztán áradó Energia - nemcsak néhány bölcs, szent, művész, költő, Jézus, vagy Buddha kiváltsága. Mindenkié. A tiéd is. Csak az elme(egó) tesz különbséget emberek között, csak az elme hiszi azt, hogy a többkötetes pszichólógus többet tudhat az életről, mint a kapuja előtt békésen, csendben üldögélő Juliska néni. Persze, lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem. Mindenki olyan "magasságban" éli az Igazságot, amilyen mélyre ásott önmagában. Ezért ne is próbáld megérteni a többi emebert, mert bár ugyanabban a fizikai valóságban élünk, mégis a lélek és a szellem, a lét óceánjának különböző mélységeiben és magasságaiban úszkálunk és közben bőszen keressük a vizet, mert nem látunk. Tele van a fejünk tudással, elképzelt monológok és dialógusok követik egymást, reggel még fel sem ébredsz, már csacsog a hang a fejedben. És egyszerűen nincs hely a szeretet számára. Mert az jelen van mindenütt és mindenkor. Az ember nincs jelen.

Van Gogh és a festés

Csúszik a festés. Ami csak azért kínos, mert amióta tudom, hogy lesz, csak annyit takarítok, amennyit nagyon muszáj. Inkább azon elmélkedem, mi milyen színű legyen. Amikor ideköltöztem és felújítottam a házat, csak meszeltünk, hogy a falak jól kiszáradhassanak. És most jöhetnek a színek. Bár nagyon tetszik néhány lakberendezési stílus, de én mindig képtelen voltam egyet követni. Így kis lakásom meglehetősen eklektikus, van benne Provance, mediterrán, vidéki, country, romantikus elem, egy csipet India és Mexikó, és itt vannak a maorik is. Régi és modern. Mégis valahogy egységes és meleg hatást sugároz, mindenki szívesen üldögél a konyhámban. A fotókon látható Van Gogh reprókat nagyon régen kaptam ajándékba, már az előző lakásomban is fenn voltak a falon. Úgy döntöttem, hogy a konyha színe a Napraforgók sárgáiban fog tündökölni. Majd egyik reggel, éppen meditatív állapotban a gőzölgő tea felett támadt egy őrült ötletem. Mi lenne, ha az egyik fal Van Gogh kék lenne? És akkor lenne egy Van Gogh konyhám. Persze, amíg ideér a festő, még van remény és meggondolhatom magam, de az is lehet, hogy itt valahogy tökéletes lesz. Fő a bátorság, nem?

A vándorló terasz

Kedvenc fűszer, kedvenc ablak

Reggeli, ebéd a kertben

Majd jövök:)

A lányom nem hagy békén. Olyan izomlázam van, hogy a billentyűket alig tudom lenyomni. Nemsokára festés lesz nálunk, nekiálltam egy kicsit újratanulni a spanyolt és az angolt, és elhatároztam, hogy a fotózás technikájába is beleásom magam egy kicsit. És hát a kert....

Szóval elmegyek egy kicsit a gép mellől. Addig is minden kedves Olvasómnak további csodás nyarat, nyaralást és sok-sok boldog pillanatot kívánok!